Magyar őstörténet
Az iskolában minden magyar gyerekhez hasonlóan azt tanultam, hogy a magyarok egy nomád nép voltak, akik a sztyeppékről érkeztek be a mai Magyarország területére, ahol felvették a keresztény hitet és elindultak a civilizáció útján. A finnugor nyelvcsaládhoz tartozunk, legközelebbi rokonaink a finnek. Valamint van még pár kisebb nép és népcsoport, akik ehhez a nyelvcsaládhoz tartoznak. A magyarok többsége még mindig ebben a hitben él.
Rokon nyelvek felfedzik egymást
Aztán ahogy lenni szokott a széles érdeklődési skálán mozgó emberekkel, én is beleszaladtam pár olyan információba, amik ütköztek ezzel a tanult hittel. Általában ez úgy szokott lenni, hogy az ember bekerül egy olyan társaságba, ahol mindenki egy nézetet vall és itt jut hozzá bizonyos információkhoz, ám én nem kerültem bele ilyen társaságba, hanem saját kutatásokba kezdtem. Ennek az útnak az az előnye, hogy nem függsz senki véleményétől, olyan információk is beeshetnek, amik megkérdőjelezhetnek kialakult álláspontokat és így összeállhat benned egy nagyobb kép, ami kívül tart téged az ehhez kapcsolódó politikai irányzatoktól.
Nem illeszkedik a képbe
A legtöbb ember úgy találkozik ezekkel az információkkal, hogy a mából halad a múlt felé és így mélyíti ismereteit, én egyből a mélyben találtam magam és úgy közelítettem a mába. Az ember ugyanis úgy is elkezdheti az eredetkutatást, hogy nem tartozik az ezt politikai értelemben is felvállalók közé és akármire is jut, érezheti úgy, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Az egész mögött az húzódik, hogy a mai hivatalos történelemtudomány a nyugati alapokon nyugszik, amit a Habsburgok vezettek be azzal a céllal, hogy a magyarokat távol tartsák a türk népek rokonságától és ez megfelel mindenkinek, akik a Nyugati Civilizációhoz tartoznak. Ám én olyan saját elmélettel álltam elő, amiben a magyarok a türk népekkel útközben találkoztak. Ezen elmélet szerint a Bering-szoros nem csak odafelé, hanem visszafelé is járható. Ha pedig onnan valaki átkelt, a hunokkal találkozhatott, akik az onnan átérkezőkre rokonokként tekintettek. Itt kerülünk először némi zavarba azzal kapcsolatban, hogy ki is fedezte fel Amerikát. Nekem meggyőződésem, hogy Colombus pontosan tudta, hogy ott egy másik földrész van, csak hazudnia kellett, mert ahogy ma sem, régen se adott volna senki ennyi pénzt elméletekre. Talán az sem véletlen, hogy a Vatikán az első oda tartó missziókra csak magyar papokat küldött. Az elmélet alapját egy darab régen hallott információ képezte, miszerint nagyon rég egy indián expedíció indult a Föld Szívének felkutatására. De mi lehet erre bizonyíték? Itt lép be a képbe egy anyag, amit egy Kanadában tevékenykedő tervezőmérnök írt. Ebből idézek:
Először röviden beszámolok az első döbbenetes kanadai nyelvi élményemről: Kb. 5 hónapja éltünk az Újvilágban, és leendő családi házunk vétele előtt egy rövid időre albérleti megoldást választottunk. Szombat volt, a ház tulajdonosai korán reggel rokoni látogatásra indultak. Feleségemmel a reggeli mellett magyarul arról tanakodtunk, hogy miként indulhatnánk minél előbb kirándulni. Ennek egyetlen akadályát abban láttuk, hogy a hetente kétszer megjelenő bejárónő éppen akkor is ott serénykedett, s hogy hagyhatjuk el a házat bezáratlanul. Arra sosem volt szó házigazdáinkkal, hogy a kulcsot bárkinek átadhatjuk. A máskor mindig diszkrét bejárónő most szemlátomást mindig a közelünkben szorgoskodott.
— Te, ez a nő figyel bennünket! - szólalt meg a feleségem. Akkor a takarítónő elénk állt és könnytől csillogó szemmel mondta:
— Igazán röstellem, hogy ismeretlenül így megzavarom Önöket a beszélgetésükben. Végül is éppen azt szeretném kérni, hogy folytassák csak azt a mi drága anyanyelvünkön. Olyan ez az én fülemnek, mint a régi időkből visszaszállt álom, amikor dakota kislányként nevelkedtem és az anyanyelvemen beszéltem. Fiatal lányként a fehérek közé kerültem. Az anyanyelvemen ma már a szavakat is nagyon keresgélem, némelyiknek a jelentését is csak sejtem. De most kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy az én népem nyelvét újra hallhatom…!
— Asszonyom, Ön azt állítja, hogy megértette a beszélgetésünket? - kérdeztem hitetlenül.
— Hát persze, a lényegét. Már nagyon elfelejtettem a dakotát, és csak a mondandójuk értelmét tudtam kihámozni. A sok ismerős szó csengése és az angol nyelvben teljesen ismeretlen szóvégi változtatás azonban egészen elbűvölt. De ha tényleg el akarnak menni, akkor csak nyugodtan menjenek, én majd bezárom az ajtót, hiszen nekem is van kulcsom a házhoz.
— És azt meg honnét tudja, hogy kirándulást tervezünk, és azért izgultunk, hogy meddig tart a takarítása?
— Azt nem értettem meg, hogy kirándulásra készülődnek, de azt igen, hogy el szeretnének menni, és nem tudják, hogy ki fogja bezárni a kaput.
Az illető el is kezdett a témában kutatni és mind a nyelvi, mind a zenei, mind a teológiai sajátosságok alapján arra jutott, hogy az általa vizsgált népcsoportok kultúrájában föllelhető nagyon gyanúsan közeli vagy teljes mértékű megegyezéseknek oly magas a számuk, hogy itt magyarázatul csak a közös tőről származás jöhet szóba. De délen is izgalmas dolgok történtek, ami akkor indult el, amikor egy Móricz János nevű magyar emigránshoz is eljutott az a hír, hogy az 1920-as években a Dél-és Közép-Amerikában dolgozó magyar mérnökök és munkások a helyi indián munkásokkal magyarul beszélgetnek. Móricz kutatása alapján quitói Institutio de Antropologia y Geografia megállapította, hogy a spanyol önkény által kiirtott ősnyelv a magyar volt. Ennek nyomai világosan mutatkoznak a családi és földrajzi nevekben, jóllehet a spanyolok erőszakos nyelvcserét hajtottak végre. A további kutatások során, Móricz, az ecuadori ősrengetegben, az ottani indiánok segítségével felfedezett egy hatalmas barlangrendszert.
 |
Bednarik Richárd grafikája |
A barlangok egyikében valóságos múzeumra bukkant. Aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket talált itt. Ezt a barlangot, Táltosok Barlangjának nevezte el. Szerinte az őslakók ide hordták össze, mintegy óvóhelyre, a spanyol hódítók által veszélyeztetett kincseket. Móricz állítja, hogy az Andok hegység keresztül-kasul át van szőve barlangokkal és járatokkal. Ezeken közlekedhettek az őslakosok. Ez a kontinensnyi barlangrendszer a mai napig felderítetlen és időnként indítanak oda expedíciókat is.
Az itt elhangzottak egyáltalán nem tűnnek hihetetlennek annak tükrében, hogy a magyar őstörténeti anyagokban az szerepel, hogy a világon sok helyen vannak olyan föld alatti tárolók, ahol az előző globális civilizációról vannak fémlemezekre mentett információk, sőt egy volt NASA alkalmazott is készített egy beszámolót, ami felkerült a netre.
Amire jutottam az, hogy létezett egykoron itt egy előző globális civilizáció még az előző jégkorszak előtt, sőt olyan leletek is előkerültek, amik szénbe ágyazott fogaskerekekről szólnak, ami azt feltételezi, hogy a Föld története nem most kezdődött. Olyan térképekre is találtam, amik egy Ataisz nevű szigetet jelölnek meg egy globális civilizáció központjául, ami nem keverendő össze Atlantisszal és bizonyos körök Lemuriának nevezik, mert senki sem kérdezte meg erről a magyarokat. A hunok például erről a szigetről származnak, ugyanis a sziget elsüllyedésekor a szárazföldön rekedtek. Ez megmagyarázza például azt, miért lehet bizonyos egyiptomi szövegeket magyarul olvasni.
 |
| Ataisz és a kolóniái |
Az idegen szál azért érdemel említést, mert tanulmányozva az Arvisurát arra jutottam, hogy a Föld egykoron nem csak globalizált lehetett, hanem részét képezte a galaktikus világnak. Itt azonban nagyon nehéz egyértelmű adatokhoz jutni, hogy mi történhetett, de a rendelkezésemre álló információkból az a legvalószínűbb, hogy börtönbolygóvá tette egy aztán megbukó birodalom, ami majdnem a teljes galaxist uralta. Kiderült, hogy a magyar nyelvet kinn turul nyelvként ismerik és széles körben beszélik. Szintén valószínű, hogy a jelenlegi egyedivé vált világunk annak köszönhető, hogy a Földön még aktívak a börtön biztonsági rendszerei, ami miatt a tudatunk nem képes rendeltetésszerűen működni és ezért nem képesek az idegenek sem látványosan megjelenni. Szerintem az történhetett, hogy megszűnt a központi irányítás és a földi társadalmak önálló fejlődési ívet vettek fel. Amibe több olyan esemény is jelentős változásokat hozott, amik aztán kollektív amnéziát okoztak, ilyen a jégkorszak és az özönvíz és tették lehetővé azt, hogy a nulláról alakuljon ki ez a mai globalizálódó világrend.
Tehát bárki, aki nekem a magyarok őseiről akar olyan célból beszélni, hogy fogadjam el az ő álláspontját, az övénél a kezemben csak nagyobb lapok lehetnek. Ha pedig valaki a hivatalos történelemtudomány felől érkezne, én nem az őstörténettel jönnék nála elő, hanem egy másik érdekességgel, ez pedig az időszámításunk körül fellépő anomália. Alapvetően két olyan téma lenne, ami komoly vita tárgyát képezheti egy ilyen emberrel. Az egyik az Attilától (Etelétől) származó vérvonal egészen Árpádig, aki vezetésével a magyarok (vissza)jöttek a Kárpát-medencébe, ugyanis régen a föld nem képezte magántulajdon tárgyát és a népek ide-oda vándoroltak. Annyira más világ volt, amit a ma embere nehezen tudnak megérteni. Érdekességként megjegyzem, hogy egy olasz tudós a magyar nyelv segítségével sikeresen lefordította az addig megfejthetetlennek tűnő etruszk leleteken található írást, amiből arra következtetett, hogy Európa őslakói a magyarok lehettek. Sok kérdés vár még tisztázásra, amit a hivatalos történelemtudomány nem tekint relevánsnak. Ilyen például az első angol királyok nevei, amiben sűrűn előfordul az Aetel előtag, ez pedig megkérdőjelezi azt, hogy Attila (Etele) elvesztette volna a Catalaunumi csatát, ahogy azt tanultuk. Időben ugyanis passzol az a haditerv, amiben a hunok felszámolták az összes római provinciát, a saxon pedig valójában azt jelenti, hogy a szkíták fiai. A probléma ott van, hogy a krisztusi időszámítást csak a késői középkorban vezették be, addig eltérő időszámítási rendszereket használtak. Amikor pedig elkezdték összeállítani a történelmet, ezt nem vették figyelembe és minden évszámot automatikusan krisztusinak vettek, így bekerült 300 év az idővonalra, valamint egy csomó esemény többször is, más neveken. Itt kanyarodnék vissza Árpádhoz, ugyanis Attila családfája egyáltalán nem hiányos, ahogy a történelem tudósai állítják, pont kijön, ha kivesszük azt a 300 évet.
Felvetődik akkor a kérdés, mit jelent ma magyarnak lenni. Ma magyarnak lenni azt jelentené, hogy ezt a világot hogyan lehet jól megcsinálni és a jövőbe kell tekinteni úgy, hogy tisztában vagy a múlttal. Mert nagy utat tettünk meg és úgy gondolom előre kellene mennünk, nem hátra.
Kapcsolódó anyagok:
Kitalált középkor
Idegen kommunikáció
Nyelvek szerepe az agyra
Jézus
Mars
Atlan
Ősi magyar nyomok
Móricz János kutatásai
Arvisura
Interjú az idegennel