A nyelvek szerepe az agyra

Georgew Beranrd Shaw-ról kevesen tudják, de komoly energiát fordított a magyar nyelv tanulmányozására. Egyik rádiós nyilatkozatában így fogalmazott:

„…egy igazán tehetséges angol írónak az előbb már említett hatalmas előnyök ellenére is leküzdhetetlen nehézségekkel kell szembenéznie. Őszintén mondom, az anyanyelvemen nagyon sokszor képtelen vagyok érzéseimet és gondolataimat teljes pontossággal visszaadni. A mi nyelvünk gazdag, nagy és praktikus, de viszonylag fiatal… Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit. A magyar nyelvben a propozíciók használata helyett a legtöbb szó végét óriási variációban változtatni lehet. Ez a művelet a legkisebb érzelmi rezdülést is képes kifejezni és hűségesen visszaadni. Ehhez képest (és itt bocsánatot kérek a tisztelt Hallgatóságtól) sokszor úgy érzem, hogy a mi angol nyelvünkön a legtöbbször képtelen vagyok a közlendőm belső lelkiismeretem szerinti pontos visszaadására, és ahelyett, hogy biztosan odatalálnék, ahová akarok, csak járom és járom az utam akörül a szólás-mondásunkban szereplő bizonyos bokor körül.”

Az emberiség tudatszint váltása sok területen fejt ki hatást és indít el bizonyos külső és belső változásokat. Vannak azonban olyan területek, ahol ezek a változások falakba ütközhetnek és ezek egyike az anyanyelv. Az anyanyelv szoros kapcsolatban van az agyunkkal és sok tekintetben meghatározza a gondolkodásunkat. Itt van például a nemek közötti egyenlőség kérdése. Maradva az előbbi példánál, a magyar nyelvben nincsenek nemek, míg az angolban vannak. Egy angol anyanyelvű embernek ezért a nemek közötti egyenlőségért szó szerint is meg kell küzdenie, sokszor kell bizonyos helyzetekben választania. A nemek közötti egyenlőséget sokkal könnyebb magyar emberként a gyakorlatban alkalmazni, mert számára maga a fogalom alapvetően természetes. Ám egyben állandó harccal is jár, ugyanis a jelenlegi civilizációnkat uraló angol nyelv forrása alapvetően patriarchális, míg a felemelkedés egyre inkább matriarchális környezetbe vezet. 

Az angol nyelv egyszerű és lényegre törő, ami akkor jelent előnyt, ha valaki meg akarja valósítani terveit. Sokkal könnyebb egyszerű és lényegre törő belső szellemmel az ilyesmi, mint a sok variációval, aminek értelmezéséhez szükséges a többi fél erre fogékonysága is. A sok variáció a komplex dolgokban előnyös, ám híján van az azonnaliságnak, ezért bátran kijelenthető, hogy a magyar egy magasabb dimenziós nyelv. A nyelvtana egy angol anyanyelvű ember számára annyira bonyolult, hogy inkább ráérezni lehet, mint bemagolni. Ám az angol nyelv pont az egyszerűsége miatt rendelkezik valamivel, ami megkövetel a másiktól egyfajta spirituális csatornát. Egyszer egy box közvetítést néztem, ahol az egyik sarokban az amerikai edző keveset beszélt (use your punch), míg a mexikói oldalon úgy pörgött az edző nyelve, hogy kihasználta a szünet minden ezredmásodpercét. Ám akadt olyan személyes példám is, amin nagyon meglepődtem. Boszniában történt, ahol ENSZ megfigyelőként dolgoztam és egy olyan amerikai katonai bázist kerestem fel, ahol előtte még nem jártam, ezért nem tudtam, hol tudok a fehér terepjáróval leparkolni, amire egy hatalmas UN felirat volt festve. Meg is kérdeztem egy arra járó embert, hogy hol tudok ezzel az autóval leparkolni. Először arra gondoltam, hogy az én angolomat nem értette, ezért megismételtem jól érthetően a kérdést, de az ember továbbra is csak értetlenül nézett. Ekkor a helyi tolmácsom átszólt és azt kérdezte, hol van az ENSZ-es autók parkolója, mire az illető elmosolyodott és azonnal válaszolt. Mivel látszott rajtam, hogy értetlenül ülök, a tolmács adott egy tanácsot. Ha meg akarsz valamit tudni egy amerikaitól, kérdezz rá konkrétan. Tehát egyrészről ott van az egyik véglet, hogy a kevés szó magától értetődően nyitja meg az elmét, kontra a másik véglet, hogy ne engedd a másikat gondolkodni még egy ilyen egyszerű logikai kapcsolat esetén sem. Bár ez utóbbi inkább tűnik egyfajta katonai beidegződésnek, azért ez engem elgondolkodtatott.

Szintén boszniai példa, amikor egy Szarajevó melletti katonai bázis őrségét ellátó francia katona magyarul köszönt rám, amikor meglátta a címert a karomon. Kiderült, hogy az idegenlégió egyik egységének tagja, de sokat nem tudtunk beszélni, mert egy altiszt azonnal rászólt, mire ő válaszolt. Mondtam is neki, milyen jól beszél franciául és meg is kérdeztem, mennyi idő alatt jutott el erre a szintre. Ő azt válaszolta, hogy fél év alatt. Azért a francia nem egy olyan könnyű nyelv. De az, ha az ember nem érti, ha egy tiszt kérdez tőle valamit és jól megverik. Így pedig nagyon gyorsan meg lehet tanulni franciául. Engem ilyen veszély nem fenyegetett, de elmondhatom, hogy erősen túlteljesítettem a nyelvi teszten, mielőtt kikerültem volna Boszniába. Gyakorlatilag ott tanultam meg élesben angolul. Az angol nyelv olyasmi, mintha legóznál a szavakkal. Vannak még ebben számomra kiaknázatlan lehetőségek, ugyanis egy nemzetközi csapatba kerültem, aminek előnye az, hogy megértem még a legdurvább afrikai dialektust, ám az angol anyanyelvűekkel kommunikálás mindegyikünk számára komoly kihívást jelentett. Sok spanyol anyanyelvű is volt közöttünk, akikre nem jellemző az angol nyelv beható ismerete, ezért azt csináltuk, hogy mindenki jelenidőben beszélt. Ha a jövőről volt szó, odatettük a ‘will’ szót, ha a múltról, akkor a ‘was’ került oda és mindenki jól értette, amit a másik mondani akart. Az elején nehéz volt, de aztán valami kattant az agyamban és már mosogatás közben is értettem a tévében az angol nyelvű hírcsatornát egy fél év után.

Tudom én, hogy az igeidők csak egy egyszerű táblázat, de gondolkozz mások fejével. Ha úgy beszélsz hibásan, de folyékonyan, hogy még a nálad angolul jobban beszélők sem mernek megszólalni, akkor csak azt az egyszerű táblázatot kell megtanulni ahhoz, hogy külső szemmel rendkívül rövid idő alatt nagyot fejlődhess. De ez még nem adott arra magyarázatot, miért ne tanultam volna eddig meg, ha ilyen egyszerű. Aztán amikor elkezdtem meditálni és eljutottam benne egy komolyabb szintre rájöttem. Annyira vagyok jó, hogy gond nélkül kommunikáljak bárkivel és javítsam a fordítóprogram hibáit, de annyira vagyok rossz, hogy ne kerüljek képernyőre és ne szippantson engem be a média. És ez is a lényeg!

De ami nektek a lényeg az, hogyan fogjátok tudni angolul kifejezni a magasabb dimenziók által elvárt szintet? Azt hallottam valahol, hogy egy angol anyanyelvű ember számára megtanulni magyarul olyasmi, mint egy megvilágosodásélmény. Nem, ez még nem a megvilágosodás, csak kénytelen volt megnyitni agyának azokat a celláit, amire az angol nyelv nem kényszeríti. Van még egy érdekes összehasonlítás, a poker, amit a világon mindenki játszik és az ulti, amit csak a magyarok játszanak. A poker tulajdonképp nem is kártyajáték, de két különleges képesség mindenképp kell hozzá. Az egyik az, hogy elrejtsd a többiek előtt mit érzel, a másik, hogy hatással legyél az érkező lapokra. A győztes azonban mindent visz és itt nincs második. Egyszerű és lényegre törő, mint azok, akik kitalálták ezt a játékot. Ami ugyanúgy tükrözi a világot, amiben élnek, mint az ulti a magyar valóságot. Mindig egyedül vagy a másik kettő ellen és ha kockáztatsz, vagy összeállnak a lapok a te terveidnek megfelelően, vagy be kell vállalnod egy olyan tétet, aminek esélye azzal arányos, mennyire rossz az a másik kettő veled szemben. Tudom, hogy mondanivalóm az angol fordításban elveszti árnyalatait, amibe nagyon sok információ kódolható, de hátha segítenek azok a megnyíló spirituális csatornák.