Idegen kommunikáció

Azért nem fogunk idegen rádiójeleket, mert az idegenek nem használnak rádiójeleket. A rádiójeleket csak olyan civilizációk képesek kifejleszteni, amik a valóság szélsőséges frekvenciáin élnek. Mint a miénk. Ez nem volt mindig így, a magyarok ősi anyagában, az Arvisurában teljesen természetes módon jelenik meg a gondolatkommunikáció, azaz gondolat rezgések útján történő információcsere az erre beavatottak részéről. Ám ahogy a világunk egyre inkább egyén központúvá vált, úgy tolódott tovább a valóság felé. Ez bizonyos értelemben hanyatlást jelentett, ám ez nyitotta meg az utat a mai ismert technikai civilizáció előtt. De nézzük meg az idegen kommunikációs technológia tudományos alapját. 

A párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor. Az Alain Aspect fizikus vezette kutatócsoport egyes vélemények szerint a 20. század egyik legfontosabb megfigyelését tette. Az eredményekről nem tudósított a média, és Alain Aspect nevéről is csak azok hallhattak, akik folyamatosan bújják a tudományos szaklapokat. Mégis vannak akik szerint az adott felfedezés felfordíthatja a tudományt. A francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól. A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik. A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban. Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Aspect-féle megfigyelések hátterében. Másokat viszont az eredmények ennél is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték. David Bohm, az University of London fizikusa például arra jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram. >>>

A földi technológia tehát azon a gondolati elven alapszik, hogy kitalálják, hogyan lehetséges az azonnali kommunikáció és adatátvitel nagy távolságba, egymástól elkülönült egyedek között, akik a nagy távolság miatt erre nem lennének képesek. Az idegenek azonban képesek erre, ezért semmi sem kényszerítette őket arra, hogy ilyen technológiák iránt érdeklődjenek. Az idegenek ilyen irányú képességéhez a Földön az ezotéria áll a legközelebb, illetve a holotechnológia, ám a holotechnológiához sem belső, hanem külső értelemben viszonyulnak. A földi ember nehezen tudja elképzelni azt, hogy az emberi testet tekintse hardvernek, azaz mindenképp egy külső eszközre van az ilyesmihez szükség. Amikor egy természetgyógyász kozmikus energiát közvetít a tenyerén át, az sokkal közelebb áll az idegenek szemléletéhez, mint a földi emberéhez. A földi embernek ehhez egy olyan gépre van szüksége, amit bekapcsol, látja a kigyulladó fényeket és akkor fogadja el az ilyen energiák létezését.

Van tehát egy határ, egy fal a tudomány világában, ami addig nem ad hitelt ezeknek a láthatatlan energiáknak, amíg valaki fel nem fedezi és minden bizonnyal a felfedező nevét fogják ezek a kozmikus energiák aztán viselni. A felfedezéshez bizonyításra van szükség, amit először mérések, aztán a törvényszerűségek felállítása előz meg. A mérésekhez pedig el kell jutni arra a tudományos szintre, hogy ezek az energiák valamilyen eszköz segítségével érzékelhetők legyenek.

"Addig hogyan tájékozódtak a denevérek a sötétben, amíg fel nem találtuk az ultrahangot?"

Ezek az energiák azonban bárki számára érzékelhetők lehetnek egy eszköz segítségével, amit úgy hívnak, hogy gyertya. A kísérlethez zárt ablakokkal érdemes nekikezdeni egy olyan környezetben, ahol nincs légáramlás. Nem kell feszült figyelemmel a gyertyalángra koncentrálni, csak lazán üljünk mellette, míg egyszer azt nem tapasztaljuk, hogy a láng elkezd vibrálni. Az érzékenyebbek ilyenkor a vibrálással egy időben önmagukban is érzékelhetik azt az adatfolyamot, amit nevezhetünk akár kozmikus energiának is, a hétköznapi ember szemében legalábbis mindenképpen.

Az idegen kommunikációs technológia tehát a holografikus szintet használja a kommunikációra úgy, hogy az erre beavatott emberek végzik. Mi pedig az információtechnológiát használjuk ugyanerre, amit szakemberek végeznek. Van az a szint, amit bárki végezhet, ahogy itt is és van az a szint, amihez felkészülés kell, ahogy itt is. Ha ebbe mélyebben gondolunk bele, arra jutunk, hogy a két világ alig különbözik egymástól. Csak egy különbség van, ez pedig a valóságérzékelés szintje. A kollektív tudatot ők a gyakorlatban élik meg, ezért náluk annak használata természetes… ami nálunk különleges képesség. Az pedig, hogy mi képesek vagyunk arra, hogy ezt a kollektív csatornát megkerülve az interneten keresztül juttassunk információt távoli pontokra, az ő szemükben különleges képesség.

A szélőséges környezet, amiben mi élünk egy extrém elkülönültség, aminek célját homály fedi, de attól még találgatni lehet. Én arra tippelek, hogy valakik valamikor félreértették a fizikai sík lényegét. Ehhez a lényeghez a mi világunk sokkal inkább hasonlít, mint az övék, ami inkább a szellemi síkok mintázatát követi. Az tény, hogy az egymástól elkülönült egyedek által létrehozott társadalmakban kirívóan magas a háborúzás esélye, ám kirívóan alacsony az unalomé, ami a magasabb dimenziókban általam tapasztalt legnagyobb probléma. A fizikai sík az egyének birodalma és az egyéni tudat világa, amiben természetes, hogy lesznek olyanok, akik a szellemi síkok felfedezésére vállalkoznak. A meditációim eredménye, tehát a következtetésem is az, hogy a világunk így jó, ahogy van. Csak ezt kell (sokkal) jobban megcsinálni, nem azok felé térdepelni és könyörögni, akik egy a síkunktól idegen mintát hoznának ide a béke ígéretével és a szabadság eltörlésével. Ahol aztán mindenki a paplan alatt egy kevésbé unalmas világra vágyna.

Érdekességéként megjegyzem, hogy a szélőségesen extrém környezetben a világ tükre is közelebb kerül, csak épp senki sem veszi észre. Ott az Internet a szemeid előtt, de kétlem, hogy erről bárkinek az jutna az eszébe, hogy maga előtt látja a spirituális tudati hálózatok működését.