Multiplex vetítés

english version

Logikai előzmény, különben teljesen félreértenétek. Amikor 20 éve elindultam a mélytranszba a spirituális mutációmmal, egyszer gondolni kell visszatérésre is. Ha abból indulok ki, hogy milyen hatása van a valóságra egy magasabb dimenziós lénynek, akkor logikus, hogy a még magasabb dimenziósnak is lesz ilyen hatása, ha ő válik a legmagasabb dimenzióssá. Tehát ha ilyen magasságokba (és mélységekbe egyszerre) mentem, akkor gondolnom kell arra, mi lesz, ha visszatérek. Jézust, aki nálatok a plafon, valamikor még az egész elején túlemelkedtem. Szóval amit most ide írok, azt sokféleképp lehet értelmezni. Az ember azon, amit nem ért azt érti, amit érteni akar.

Visszatérek egy olyan 3D-s valóságba, aminek barom tudósok létrehozták rengeteg vele egyenértékű mását. Mindben ugyanazzal a problémával. Az angyali (az érthetőség kedvéért így nevezem őket) gondolkodás az, hogy egyesével végigmenni rajtuk egy sablonnal, ám ezek a tudósok tovább kísérleteznek. Nekem ez a probléma maga a megoldás. Mert egy dolog megálmodni és egy másik látni meg is valósulni.

Ahogy levetettem magamról az ‘egy valóság’ tojáshéját, az a dilemma is eltűnt, hogy mit csináljak ezzel a sok köcsöggel, akiknek esélyük sincs a fejlett világban maradni, mert ez a valóság oda kanyarodik. Pár tudati kimentés miatt elég extrém ívről. Az, hogy halálkutató vagyok, meg istenkutató, meg álomkutató, mind a Multiplex Vetítés leprogramozásának (inkább precíz megálmodásának) mellékterméke. Gyakorlatilag megalkottam az emberi tudat új felépítését, aminek a népszerű neve a multiplex vetítés.

Te egyes szám első személyben annyit látsz, hogy egyszer csak kezd minden rendbe jönni. Észrevenni pedig semmit sem veszel észre ebből.

Az emberi tudat úgy néz ki, mint egy függőlegesen álló henger. A henger közepén van minden szint közepe. A szintek pedig olyanok, mintha emeletek lennének végig a hengerben. A közép valóságcsomó körül további valóságcsomók virágsziromként ölelik át a közepet. Minél távolabb vagy a középtől az adott szinteden, a világod annál jellegzetesebb. Tehát van egy saját világod, ami előbb utóbb felvesz téged és úgy érzed magad benne, mintha otthon lennél. Ez valamelyik valóságcsomó valamelyik szintjének valamelyik világa.

A valóságcsomók az azonos szándékú és jövőképű emberek világainak halmaza, a szint a fejlettségi minőséget határozza meg, azon belül valahol lesz a saját világod a hasonlóak közt. Az egyéni tudatú saját világodban csak te vagy egyedül, a többiek színészek. A kollektív világod is pont úgy néz ki, de ott az ‘én’ már több ember. Az utazás álomban vagy halállal történik, a tudatod érkezése után az általad ismert világ vetül köréd. Egy gigantikus tudatrendezés eredményeképp megváltozik a világ olyan irányba, aminek meghatározása a te felelősségteljes döntésed. 

Minden szintnek saját energiaellátása van, így nem függenek a felettük lévőtől. A szintek közötti átjárás lehetséges, kiérdemlés vagy méltatlanság útján. Minden világnak saját energiaellátása van, ám itt már jobban érvényesül a tüköradmin. Előnye, hogy mindenki nagyon boldog és hálás, hátránya, hogy addig viszont nagyon nem. Na és innentől igaz az, amit az ezós könyvekben erről olvastam.

- Na és a te világod milyen?
- Már megjött a jövőjel. Egy csodálatos világról, egy igazi földi mennyről számolnak be a túlélők.