Istenkutatás
Nincs arra bizonyíték, hogy isten létezik, ám arra sincs, hogy nem létezik. Ez az igazi tudományos hozzáállás, amivel el lehet kezdeni egy objektív kutatást. Most a kutatásomról és a vizsgálat jelen állásáról fogom közzétenni a gondolataimat. A szó szoros értelmében vett kutatás 20 éve alatt a különféle transztartományokban meditáltam a nap 24 órájában. Ugyanis amikor az ember alszik, az álom is ennek a kutatásnak a része.
A tudatnak különböző rétegei vannak, amik egymáson helyezkednek el. Ezeket más szóval tudatszinteknek nevezzük. Az ember a 3D fizikai síkján él, ám nem vagyunk soha ugyanabban a lelkiállapotban. Nem vagyunk mindig ugyanabban a hangulatban, sem az éberségnek ugyanabban a stádiumában. Elmondható tehát, hogy minden ember tudata a pillanatnyi állapotunktól függően lépked ezeken a rétegeken, ahol mindig más sugallatok, megérzések és ihletek kerülnek kapcsolatba a gondolatainkkal. Amikor alszunk és álmodunk, akkor is hasonló folyamatok történnek, csak sokkal mélyebb rétegekben. Aki elkezd meditálni, szándékosan és tudatosan igyekszik ezeket a rétegeket felfedezni az ébrenlét és az álom között.
Amikor istenről beszélünk, felmerül az a probléma, hogy ahány ilyen réteg van, mind másképp értelmezi a fogalmat, nem beszélve arról, hogy a hitünkkel magunk is létre tudunk hozni ilyen rétegeket. A helyzetet az is befolyásolja, hogy a külvilág gyakorlatilag egy olyan hologram, ami úgy működik, mintha egy játékprogram lenne, amit a hittel vezérlünk. Eredetileg csak egy csatornánk lenne isten felé, ha a fogalom alatt azt értjük, amit találunk egy önmagunkba indított utazásunk végén. Ez a csatorna csak számodra elérhető és csak önmagadban. Ám mi a valóságban élünk, annak is egy szélsőséges rétegében, ami az érzékszerveink által érzékelt bizonyítékokra épül, aminek törvényszerűségei vannak. Ez azt jelenti, ha te részesülsz egy ilyen bizonyításban, az a társadalom számára csak akkor elfogadható, ha ezt másoknak is bizonyítani tudod úgy, hogy a bizonyítás minden alkalommal ugyanúgy történik. Ha te egy belső kutatást végzel, ahol bizonyítást nyersz, azt nem fogod tudni másoknak bizonyítani csak akkor, ha kitalálsz egy olyan módszert, amivel mások is ugyanazt, ugyanúgy tapasztalják meg. A vallás tulajdonképp nem más, mint az, hogy egyvalakinek sikerült a saját hitét bizonyítékok nélkül elhitetnie a többi emberrel úgy, hogy az erre felépített intézményrendszerrel törvényszerűségeket hozott létre. Ám az is tény, hogy vallást soha nem hozna létre egy ilyen megtapasztalásban részesülő ember, amit mindig mások tesznek meg, akiket inkább a saját hatalomvágyuk mozgat.
A másik probléma, amit a holografikus világ jelent, ennek a játékot vezérlő hologramnak a tulajdonsága (hogy amit hiszel, neked az van) képes létrehozni egy másik spirituális valóságot, ha te azt hiszed, hogy a spirituális világ kívül van a külvilágban láthatatlanul. Ebben a hit által létrehozott külső spirituális világban már létre lehet hozni egy olyan istent, amit az egyre növekvő hívek hite tesz egyre erősebbé. Ha tehát arról beszélünk, hogy istenkutatás, célszerű előtte tisztázni, hogy kit vagy mit értünk isten fogalma alatt, mert ha befelé indulunk el, egészen másról van szó, mintha azt a körülöttünk lévő láthatatlan térben keresnénk.
A körülöttünk lévő láthatatlan térben létező isten és/vagy istenek egy ugyanolyan játéktér részét képezik, amiben mi élünk, csak azt a síkot nem kötik a fizikai korlátok. Ettől még egy 3D-ben élő ember szemében lehetnek valóban istenek a lehetőségeik, képességeik okán és a terület maga alkalmas is ennek kutatására, de azt tisztázni kell, hogy itt két, egymástól akkor is eltérő dologról beszélünk, ha mindenki egynek hiszi a két világot. Ami amúgy egy nagyon komoly, anomália szintű problémát idézett elő, amire soha senki nem jönne rá egy, a témára objektív szemmel tekintő gondolkodó ember nélkül.
Ha a befelé tekintő értelmezésben válaszolnék a kérdésre, azt mondanám, hogy itt mindenki isten egy darabja. Ám hogy mekkora darabja, az attól függ, milyen mélységbe jutottál önmagadban. Ha a kifelé tekintő értelmezésben, isten egy olyan szereppé válik, akinek szüksége lesz hatalomra, hierarchiára, intézményrendszerre és szövetségesekre. Pont, ahogy egy civilizációépítő játékban te is tennéd. A végső konklúzió az, hogy ha ez egy játék, akkor mi annak fizikai végpontján vagyunk, nagyon távol a belső istentől és ebben a helyzetben a legjobb, amit tehetünk, hogy a számunkra legideálisabb jó külső istenben (vagy istenekben) hiszünk, amit bármelyik magasabb dimenziós lény szívesen eljátszik. Akinek hatalmára innentől már csak az erős belső isten jelenti a legnagyobb veszélyt.
Hogy én meddig jutottam és mit találtam ott, azt bizonyítás nélkül csak elmondani tudom, amit vagy elhiszel, vagy nem. Pont ezért koncentráltam az erőforrásaimat inkább az anomália elhárítására úgy, hogy abból egy lehetőséget csináltam a játékra. A munka pedig nem arról szólt, hogy szembeszálljak és harcoljak az anomáliával, hanem tisztességes kereteket hoztam létre pont úgy, ahogy egy programozó tenné, aki kalandjátékot ír játékkonzolokra. Ettől még isten kérdése ugyanolyan rejtély maradt, mint eddig volt, de a te szemedben már én is lehetek isten, ha ennyire jó tudok lenni a játékban.