Adminként a játékban

Az Idegen kommunikáció című cikkemben már beszéltem arról, hogy a földi emberiség annyira a külvilágban él, hogy a kommunikációs technológia is a külvilágban fejlődött magas szintre. Akik eddig a spiritualitással foglalkoztak, általában a hivatalos csatornákon tették, ami viszont idegen ellenőrzés alatt áll. Itt az idegeneket nem úgy kell elképzelni, ahogy a sci-fi akciófilmekben láthatók, amik inkább az emberi félelmet jelenítik meg... és persze az embert is, hogyan viselkedne fordított helyzetben. Amikor mindenki arról beszél, hogy mit tettek az amerikaiak, meg a spanyolok az indiánokkal (indián szemszögből amúgy minden stimmel sci-fi vonatkozásban), de arról kevesen, hogy az oroszok is ugyanezt tették. Egy új világ a technológiával elsöpörte a régit, megsemmisítve annak értékeit. Minden ilyen tett csak a jövővel igazolható és itt az a nagy kérdés, vajon akarjuk-e azt a jövőt, amit az idegen szándék közvetít?

A helyzet sokban hasonlít arra, amikor egy olyan világban, ahol a föld nem képezte magántulajdon alapját, mi történt. Előtte a népek vándoroltak, fogták magukat és évszázadokra elmentek egy másik helyre élni, majd egy harmadikra. Az a világ is globalizált volt, volt aki ment, volt aki maradt. Ám amikor elkezdtek kialakulni az államok és kezdték megszilárdítani a határaikat, azon belül el is kezdtek építkezni, amivel olyan értéket termettettek maguknak, ami a helyben maradásra késztette őket. A régi világnak vége lett, ám nem tűnt el, csak átalakult és alkalmazkodott az újhoz. Alapvetően három ilyen fő alkalmazkodás típus jött létre. Az első az új uralomnak való behódolás és az abban átalakulás (orosz keleti területek, indiánok), a második a határokkal ellátott államok létrehozása (magyar és skandináv példa), a harmadik egyfajta metamorfózissal kedvező, új szerep felvétele (zsidók). Hogy mi különbözteti meg a régi és az új világokat? Ki uralja a felettünk lévő spirituális teret.

Azzal együtt, milyen hátrányokat jelent ilyen értelemben az, ha egy faj csak a külvilágban él, vannak ebben előnyök is. Ám ezek az előnyök is csak a jövőből igazolhatók. A magasabb dimenziós hatások azonban olyanok, hogy a jelen határozza meg, milyen jövőképek nyílnak és záródnak. Ám a magasabb dimenziós szándékokra is hat egy még magasabb dimenziós szándék, ami ugyanúgy rejtve van előttük, ahogy mielőttünk a miénk. A külvilágban ebből azonban semmi sem látszik, mert a valóság olyan erősen vetít, hogy ebben mindent a sors és a véletlen határoz meg. Itt pedig történik egyfajta kompetenciaszakadás azok között, akik a külvilágban szereznek hatalmat és akik megnyitják elméjüket a magasabb dimenziók felé. Ám akik megnyitják elméjüket, ott találják magukat, ahol a sors és a véletlen forrása van, abban a vallásos környezetben, ami ezeket a spirituális hierarchiákat áthatja. Ami miatt nincs a Földön békés, puritán, vallási diktatúra az egyéni tudat, aminek megértése és kezelése nagy kihívást jelent azok számára, akiknek könnyebb angyalokként, mint idegenekként jelen lenni. Lefordítva, amikor te a külvilágban az agyad racionális féltekéjével gondolkodsz, teológiai értelemben magad vagy a sátán ahelyett, hogy befogadnád az Urat és élnéd a békés kollektívák unalmas életét. Az idődet feszültséggel teli rohanással töltöd a pénzszerzés oltárán ahelyett, hogy egész nap imádkozva dicsőítsd az Urat. Mi a két világ határvonalán élünk és épp egy olyan tudatszint emelkedést élünk át, ami után a világunk kevésbé kedvező az egyéneknek, mert minden sokkal kollektívabbá válik.

A kollektív szándék megjelenik a külvilágban is, felbukkannak a populista figurák és a rájuk fogékony tömegek. Ezek a populista alakok a kollektív központot képviselik, akik feltétlen hűséget és kritikamentességet várnak el, mert tevékenységük már inkább követi az idegen (angyali) mintát, mint a földit. A globális hatalomért zajló verseny lenn a kőkemény valóság, fenn azonban olyan, mint egy (társas) játék. Maga a kőkemény valóság pedig egy holografikus videojáték, amit minden elemében visszatükröznek a PC-s és játékkonzolos kalandjátékok annyi különbséggel, hogy míg a konzolnál te vagy a játékos, a valóságban te vagy a karakter. A konzol előtt ülve tudod, hogy vannak a karaktereidnek jellemzőik és olyan képességeik, amiket fejleszteni tudsz, valamint vannak a pályán elhelyezve olyan csapdák és jutalmak, amiket megszerezhetsz. Ugyanez a valóságban az okkultizmus és a misztikum területéhez tartoznak, amikben vagy hiszel vagy nem. Vagy használod ezeket a lehetőségeket, vagy nem. Ami nagy kihívást jelent egy fenti játékos (felettes én) számára az, milyen arányra törekedjen a két agyféltekén, mert ha túl sok a kollektív, az embere sokkal hülyébb lesz a helyben gondolkodás terén, ha túl kevés, akkor nem tudja a távlati céloknak megfelelően vezetni. Ezek a lények a mi szemünkben tényleg angyaliak, ami látszik akkor, amikor az embereik bizonyos éles helyzetekben gyermekivé válnak. Ez amúgy egy érdekes dolog, az idegenekkel történő gondolatkommunikációim során az derült ki, hogy ők olyanok, mint itt a gyerekek, de ez fordítva is így van. Mi is olyanok vagyunk, mint az ő gyerekeik. Amikor itt valaki kisgyerek, agyának racionális agyféltekéje akkor veszi át a dominanciát, amikor kezdődik az iskola, azaz a gyerek felkészítése az életre. Pont így van ez náluk is, csak fordítva.

A két világ között tehát vannak olyan különbségek, hogy az egyik külső, a másik belső technológiai alapokon áll. Ám a varázslók is használnak autókat, te is használod a megérzéseidet. A következő szint az, amikor a két agyféltekédet egyszerre tudod használni és ez lenne az igazi isteni szint. Amit nagyon nehéz megcsinálni egy olyan világban, ahol tudósként azonnal köznevetség tárgyává válsz, ha elkezdesz spirituális dolgokról beszélni, és egy olyan világban is, ahol nem lehetsz fontos ember a főnök engedélye nélkül. A legnagyobb probléma azonban az, hogy ha ez mégis sikerül, egyszerre lesz nagy hatalmad és kerülsz olyan látószögre, amiben a hatalmadat nem fogod méltatlanul, méltatlan célokra használni. Ám akik hatalommal rendelkeznek, azok a szemedben inkompetenssé válnak, mint ahogy te is az vagy a szemükben, mert amíg meditálva eljutsz erre a szintre, nem a lobbyérdekeid kiépítésével leszel elfoglalva. Lefordítva az admin hatalmadat nem fogod játékcélokra használni, ám ha nem használod, ebben a világban az utcán kötsz ki éhen halva. A másik világban nehezebb a dolgod, mert mindent rejtve kell tartanod egy olyan tudati hálózaton, ahol minden kiderül és ha előlépsz, az egyenlő a főnök kihívásával. Szét kellett tehát választani az admin és játék világot, de még mindig az a probléma, hogy adminként a test továbbra is a játékban van.

Indiában ez úgy van megoldva, hogy az admin szinten lévőket (gurukat) nagy tisztelet övezi és semmi sem kényszeríti őket, hogy részt vegyenek a játékban. Itt azonban a számlákat fizetni kell, azaz olyan állandó kényszerben kell meditálni, hogy bármikor beüthet a baj, nem beszélve a társadalmi megvetésről, ami a vagyonhoz köti az elismertséget. Mégsem Indiában történt meg az, ami velem, aminek egy magyarázata van, ez a kényszer egy olyan hajtóerőnek bizonyult, amit csak az egyéni tudat érthet meg. Ha pedig csak az egyéni tudat képes ezt a problémát megérteni, akkor nincs is hova könyörögni. Ha nincs kitől kérni a megoldást, akkor azt az ember kénytelen maga megtalálni, hacsak nem akar nálánál alacsonyabb rangú, de magasabbnak kinézők felé behódolni. Megjártam a játék szint játék pozícióját, amikor a hétköznapi életemet éltem. Iskolába jártam, buliztam, sokat fociztam és teniszeztem. Aztán jött a játék szint admin pozíciója, amikor felfigyeltem bizonyos spirituális képességeimre. Megjártam az admin szint admin pozícióját, amikor két tízéves időléptéket lehúztam a mélytransz meditációval és az imént vázolt probléma megoldása az, hogy elkezdem tesztelni az admin szint játék pozícióját, ami logikus és kompetens kereteket biztosít ahhoz, hogy a testem problémáit megoldjam.

Említettem egy mondatban azt, hogy vannak a minket felülről érő magasabb dimenziós szándékok, amikre még magasabb dimenziós szándékok hatnak. A Földön beavatkozó (és sokszor a szellemi szférákig nyúló forrással rendelkező) idegenek hivatkozási alapja lehet egy egyszerű ima is, ami mondjuk úgy szól, hogy 'legyen igazság a világban'. Amin a szellemi szférák és az általuk irányított idegenek az ő egyetlen igazságukat fogják érteni. Bontsuk szét elemeire ezt a kérést vagy imát. Legyen. Mikor? Ki által? Hogyan? Igazság. Mi az igazság? Mennyire legyen ebben az objektív és a szubjektív igazság? Mi történjen akkor, ha ellentétes szándékú felek mindegyikének igaza van? Mi történjen akkor, ha ez az igazság egy másik látószögön hazugsággá válik? Hogyan lehet egy multidimenziós környezetben mindenki szubjektív igazságát összeegyeztetni az általános objektív igazsággal? A világban. Mit értsünk világ alatt? A Földet? A galaxist? Az univerzumot? A multiverzumot? Tovább nem mondom, mert nem lenne értelme és nem is biztos, hogy bárki képes lenne felfogni. De attól egy imában - kérésben még megfogalmazhatja. Ha tehát elhangzik a megfelelő töltéssel egy ilyen kérés a megfelelő ember részéről, azt a hologram elfogadja attól függetlenül, hogy valaki betépve tette indulatos lelkiállapotában elérve a kompetens tudatszintet.

Ha nekem erre a kérésre kell a megfelelően reagálnom, mert mondjuk a kérés célját megerősíti minden univerzum, az lehet 15 év megállás nélküli meditáció, mire:

- kidolgozom az objektív és szubjektív igazságok rendszerét
- kitalálom, hogyan lehet egymással ellentétes szándékú felek igazságait olyan megvalósulásokba rendezni, amit a felek igazságnak is látnak
- kidolgozni a megoldások feltételeit és keretrendszerét
- ezeket le is tesztelni

Megtehettem volna azt is, hogy visszautasítom azzal, hogy ez a kérés lehetetlen, ám mint kiderült, ritkán jut el egy ilyen tiszta embertől egy ilyen szándék ilyen magasságba. Mint ahogy ritkán jut el egy ilyen tisztaságú és intelligenciájú ember problémamegoldásra képes logikai rációval a rendezéshez szükséges idővonallal és a 3D valóságok lehetőségeinek végtelenségével. Előtte én csak annyit tudtam, hogy a világ mindig reagál arra, ha valahol megnő a szenvedés foka és az elér egy határértéket. Ám a kettő nem zárja ki egymást, sőt! Az új keretrendszer elhozhatja a rendszerfejlődést. Ám ettől a testemnek még be kell fizetnie a számlákat és kiderült, hogy nem az a jó megoldás, hogy adományokból. De ahhoz, hogy magammal foglalkozhassak a játékban, először be kellett fejeznem az érdemi munkát. Most pedig indul a játék. Az első ilyen holojátékom a "Kapjátok be, Seggfejek!", amibe automatikus regisztrációval kerülnek azok, akik nem voltak itt a legnehezebb időkben, utólag viszont elvárnák tőlem, hogy ismerjem el, mintha itt lettek volna. Majd meglátjátok, hogy kulcskérdés az unalom és annak elkerülése.

Az anyag elején lévő rész nagyon úgy fest, mint a Chewbacca-védelem, de biztosíthatok mindenkit, ez úgy történt, hogy akkor még az idegen fajokkal történő tárgyalásokról akartam írni. Aztán menet közben változott a téma, a felénél még lecserélődött a címe is.