A jelen történései

A meditációimat 20 év kezdtem el, de nem úgy, hogy 20 éve meditálok napi két órát, hanem napi 24-et, amibe beleértem az alvást is. Ez alatt az idő alatt sok olyan dolgot végeztem, amik közben párhuzamosan fel tudtam venni magamnak kutatási témákat. Az egyik ilyen az álmok kutatása volt, amiben rájöttem pár érdekes dologra. Ami most ide tartozik az, hogy amikor az ember este lefekszik aludni, valójában mindenki meditál és dolgozik egy olyan állapotban, amikor kikapcsolt elmével felcsatlakozik a tudathálóra. Tudatszinttől függ, ki mire képes ott.

Emberként eljutni mélyebb tudatszintekre nem könnyű, mert ahogy kilépsz a hétköznapi valóságból, láthatóvá válsz a spirituális világban. A láthatóvá válásnak van előnye és hátránya. Az előnye az, hogy segítséget kapsz a tudás megszerzéséhez és szakmai hírnevet szerezhetsz. A hátránya pedig az, hogy kénytelen vagy valahova csatlakozni, ha el akarod kerülni azt, hogy azonnal eltapossanak és lerabolják rólad az energiáidat. A személyes energia szempontjából ez a világ olyan, mintha a vadnyugaton élnénk, bárki könnyedén lelophatja rólad és nagy harc is zajlik az olyan emberekért, akik képesek értékes energiákat generálni. A mélyebb tudatszintekre jutás kulcsa az, hogy nem használod a képességeidet és nem jelensz meg semmilyen szakmai fórumon, így láthatatlan maradsz. Van egy másik út is, ha látókörbe kerülsz felveszed a harcot és élesben kitanulod a spirituális hadviselést. Egyéni úton tehát vagy rejtőzködő lehetsz vagy harcos.

Az én utam egy hibridmeghajtású autóhoz hasonlít, ahol eleinte nyíltan kerestem a bizonyítékot a spirituális világra, majd elkaptak, de hamar kiderült, hogy nem vagyok nyitott a csoportos angyalimádatra. Ez után problémává váltam, akivel nem lehet semmit kezdeni, ám energiákkal meg lehet kötni és így ki lehet engem termelni. Én maradva az egyéni utamon eljutottam a mélyebb tudatszintekre, ők pedig örültek, hogy jön rólam nekik a manna. Én a tudatomat mindenki fölé emeltem, ők meg csak annyit láttak, hogy valamit biztos csinálok, de mivel már fölöttük voltam, nem értették, hogy mit. Így teltek az évek, amiben egyszer csak megszakítottam a munkát és megkezdtem a visszatérést, hogy rendezzem a testem körül kialakult helyzetet. Nem vagyok látható, mert egyrészről nem használok semmilyen olyan képességet, amit ezek értelmezni tudnának, másrészről komoly tapasztalatokat szereztem az álcázás terén. A világunkat már annyira behálózta a kollektív megszállás, hogy simán írhatok ilyeneket névvel is, mert mind az információ, mind az utasítások már csak fentről érkeznek le, lenn pedig már senki sem kezdeményező.

Egy kollektív világban nehezebb dolgom lenne, itt azonban mindenki egyéni tudatban értelmez. Nem azt nehéz elmagyarázni, hogy én egyén vagyok, egy darab ember, hanem hogy ti mind kollektíva vagytok, egy lény sok emberi alakja, akik egymástól elkülönülve érzékelik magukat. Ha tippelnem kellene, mi a legnagyobb dolog, amit a zsidók adtak a világnak, az egyéni tudat lenne az. Tudom, hogy nem az volt az eredeti szándék, amit ki lehet ebből hozni, de most megosztok veletek egy olyan információt, amivel csak a felső dimenziószintekről érkező rendelkezhet. Ez pedig a hosszú- és örök életű lényeket fenyegető legnagyobb veszély, az unalom. Ha a kollektív megszállás elérné célját és beköszöntene a világbéke idegen értelmezése, az időt a pénz utáni hajsza helyett az egész napos imádkozás töltené ki. A mozgalmas életetek helyét átvenné a statikus tétlenség és beköszöntene az unalom kora. Mivel régóta rendszerszinten mozgatom a tudatpozíciómat és problémákat oldok meg, most kezdek bele ezen a síkon ennek a problémának a megoldásába, azaz az unalommal szembeni harcba.

Egyrészről itt van egy kollektív szándék a saját hálózatomon, ami bele akar kényszeríteni egy rendkívüli embert egy átlagember szerepébe. Másrészről itt van egy mindenki részéről tanult szándék, hogy a problémáitokat majd megoldja valaki helyettetek, még neve is van, ő a Megváltó. Ám ez a megváltó pont attól váltana meg beneteket, ami jó ebben a világban és megfoszt benneteket a reménytől. Persze ebben a jóban benne van a rossz, ami a megfelelő világképpel gyorsan orvosolható lenne, mert a szabadsággal visszaélnek azok, akik nem méltók rá, de ez egy megoldásra váró feladat. Ha marad az, hogy ezt oldja meg valaki helyettetek, rajtam kívül nincs jó megoldás. Ám én nem vagyok az a helyettetek dolgozó típus. Lefordítva nem leszek népszerű és könnyű lesz az embereket ellenem hangolni. A feladatot azonban így is el kell végezni, én a legjobbra számítok és a legrosszabbra készültem. Nem gondolom azt, hogy ne lennének még értelmes emberek ezen a bolygón, akik beszállnának ebbe a feladatba, ezért készítettem számukra egy kaput, ahol be tudnak csatlakozni a lehetőségeik és bevállalásaik függvényében.