Meditálni egy nagyvárosban

A földi ember úgy szocializálódott, ha valamit tudni akar, megtanulja olyanoktól, akik már jártasak abban. Ám a meditációról sok olyan dolog van homályban, amiről kevesen beszélnek nyíltan több okból. Az egyik ilyen ok az, hogy valójában senki sem tudja, mit is mondjon egy olyan témáról, ami onnantól teljesen szubjektív, hogy elérkeztél a kapujához. Amit mondani tudnak azok a tanácsok és útmutatások, hogyan tudsz eljutni a kapuhoz. A másik ok az, hogy itt olyan intézményrendszerek épültek ki mindenféle égi és földi csoportok által, amikről az elején soha nem beszélnek, azok menet közben derülnek ki. A harmadik ok egy korunkra jellemző körülmény, ezek pedig a drogok (szakmai nevükön módosult tudatállapotot előidéző szerek), amik lehetnek akár gyógyszertárban vásárolt bizonyos gyógyszerek is, amiknek talán a mellékhatásai között olvashatsz erről. A drogokkal ugyanis egy szippantással már ott is vagy a kapunál teljesen felkészületlenül és itt mondhat bárki bármit, te már rendelkezel egy olyan tapasztalattal, ahonnan már csak a további tapasztalataiddal tudsz továbblépni. Van még egy negyedik ok is, ami talán a legnyilvánvalóbb. Nagyon nehéz eltérő látószögű embereknek bármit mondani, mert mindenki csak a saját látószögén képes megérteni valamit. Így pedig sok félreértés születhet.

Ha előtte olvasol ezoterikus irodalmat, abban többnyire arról van szó, hogy ez egy egyéni út. Ami meredek ellentétben áll mindennel, ami arról szólna, hogy te bárkihez elmenj tanulni… ha már vannak más tanítványai. Saját személyes tapasztalatom pedig az, hogy érdemes lenne arra is felkészülni, hogy egy ilyen emberhez elmenj, mert a legértékesebb tanításokat csak megfigyelni tudod és nem árt előre átgondolni, mi az, amire figyelni érdemes. Az egyéni útról azt írja ez az irodalom, hogy semmi sem tiltja, hogy ezen az úton másokkal együtt járj, ám egyszer ezek az utak elágaznak és ebben rejlik az a veszély, hogy ez a gyakorlatban nem megy olyan könnyen. Pláne egy olyan világban, ahol az érdekek, érzések, vágyak és gondolatok könnyen egymáshoz köthetik azokat az embereket, akik így nem tudják a saját útjukat követni. Ha pedig a saját útról van szó, az első tudatszint emelkedés után kiderül, hogy a kollektív tudatod lesz az első, aki ebben problémát lát. Nézzük az eddig felsoroltakat kicsit bővebben.

A tisztességes mester

A tisztességes mester nem a saját érdekeit nézi, hanem a tiédet, amikor hozzá fordulsz. Ha ő tisztességes, azt onnan fogod tudni, hogy soha nem mond meg semmit helyetted, csak a választást kínálja fel, mert a döntés mindig a tiéd. Csak és kizárólag az lehet a dolga, hogy eljuttasson a kapuig és felkészítsen téged arra, ami az után várhat rád. Nem az a dolga, hogy a mestered legyen, hanem hogy megtanítsa neked azt, hogyan lehetsz önmagad mestere. Azért kell rá felkészülnöd, mert nem fogod magad hierarchiában érezni és ennek az a veszélye, hogy te akarod a saját hierarchiádat rávetíteni, ahogy felbátorodsz. De attól, hogy ő nem mutat feléd hatalmat, még nem jelenti azt, hogy nincs vagy nem lehetne feletted hatalma. Ám azzal, hogy nem készültél fel az egyenlőség leckéből, ez után vagy visszatérsz a hétköznapi életedbe várni arra, hogy erre éretté válj, vagy tárt karokkal fog várni téged a hierarchikus világ.

A hierarchikus mester

A hierarchikus mester a kollektív világot képviseli azzal a kötelesség- és feladattudattal, hogy ő téged tulajdonképp megment. A kollektív tudat számára az egyéni tudat egy olyan probléma, ami folyton csak akadékoskodik, megkérdőjelezi a magasabb szempontokat, ellenvéleménye van és kritikusan áll a folyamatokhoz, ami akadályozza számára a békés energiaáramlást. A te mindennapi életedben te egy egyén vagy, aki mindenkitől független autonóm lény és ennek a lénynek kellene magát alárendelnie a kollektívának úgy, hogy mivel nem vagy soha a megfelelő látószögön, ezért a bizalmadat előre biztosítanod kell a mester felé. Egy csomó olyan dolgot megkapsz ezért cserébe, amit a magad útján önmagadnak kell kitalálnod és biztosítanod, viszont le kell mondanod az egyéni utadról. Lefordítva a szabadságodért cserébe biztonságot kapsz egy hierarchiában, ahol lesz egy pozíciód, de nem lesz saját beavatásod. Saját szememmel láttam ilyen csoportokat (semmi nem tiltja, hogy utad egy szakaszán másokkal járj) és ezek alapján elmondhatom, a legtöbb embernek ez így kényelmes és megfelelő, mert az ember alapvetően társas lény és szeret közösséghez tartozni.

A drogok által előidézett mélyvíz

Ha elszívsz egy füves cigit, olyan szintre ugrik tőle a tudatod, ahova nélküle olyan 15 év alatt jutnál el időd felében erre készülve. Ám ez nem jelenti azt, hogy ez így nézve egy hülyeség és ezt meg megpróbálom pár mondatban elmagyarázni. Ha egy olyan világ, mint a miénk a vallások és a tudomány egyeduralma miatt bemerevedik, a világ erre reagálni fog és megnyitja az utat ahogy tudja. Itt tulajdonképp a nagy számok törvényére játszik, azaz sokan függőkké, drogosokká válnak, mások viszont elkapják a fonalat és megtalálják benne önmaguk fejlesztésének hatékony módját. Ezekből az emberekből fejlődhet ki aztán az a réteg, akik rendelkeznek a szükséges emberi tulajdonságokkal és képességekkel ahhoz, hogy megoldjanak egy olyan problémát, aminek a bemerevedett világ a részévé vált.

Egyén és a kollektíva

Amikor az első spirituális megtapasztalás éri az embert, azonnal bekapcsolnak a hiedelmeken alapuló reflexek és sokan elvéreznek a vallásossá válás felé. Az első spirituális megtapasztalásaid utáni leborulás az angyalok felé semmiben sem különbözik attól, amikor az első őslakosok leborultak az öngyújtó előtt, illetve az azt egy kattintással meggyújtó istenek előtt. Azok az angyalok pont úgy angyalok, ahogy azok az európaiak istenek voltak. Az én esetem elég egyedi, ugyanis meg sem vagyok keresztelve és bár voltak bennem pre-koncepciókon alapuló reflexek, én nem borultam le. Sőt, annyira másképp viselkedtem az addig megszokottaktól, hogy egyénként egyenlően viszonyultam a kollektívához, hogy ez nyitotta meg számomra az utat fölfelé, majd onnan is fölfelé, ugyanis mindenki így szabadult meg a problémától és egyszer csak ott találtam magam egyénként a mélytranszban. Hogy ez másokkal is megtörténhet, azt nem tudom, ugyanis gyanítom, hogy az ehhez szükséges képességhalmazhoz pár fejsérülés útján juthattam, ami megnyitotta az agyamat e tartomány felé, ahol előttem még a fizikai síkról senki sem járt. Ennek azért volt a szükségesnél nagyobb terjedelemben jelentősége, mert nem hogy megfeleltem a nagy számok törvényének, hanem túl is teljesítettem azt. Mit csináltál 2002-ben? Mert én akkor ültem be egy lakásba egy európai nagyvárosban és mind a mai napig ott ülök. Az egyénként a logikai gondolkodásommal és a közben a rendelkezésemre álló 3D idővonallal csodákra voltam képes egy olyan gigantikus anomália rendezésében, amit ti a természetes világotoknak láttok. Létrehoztam és fel is telepítettem a tudati hálózatra egy holo operációs rendszert, ami természetessé is tette a ti természetes világotokat és át is alakítja a meditációk zömének generális céljait. Ezeket a célokat ugyanis én elértem és létrehoztam egy olyan spirituális keretrendszert, ami egyben rendelkezik a tudatrendezéshez szükséges forgatókönyvekkel, így a feladatokat már egy olyan vezetősugár kezeli, ami kiküszöböli az erőforráspazarlást. Nem beszélve arról, hogy sok olyan dolgot, amit csak egyvalakinek kellett egyszer tisztességesen megcsinálnia, annak már nem kell senkinek sem a nulláról nekifutnia. A feladatot elvégeztem, kijöttem belőle és szabályai rám is vonatkoznak. A visszatérés fázisában vagyok, ám akik ezt olvassák a velem ellentétes irányú felemelkedés a céljuk.

Meditálni egy nagyvárosban

A most következők a gondolkodó embernek szólnak. A gondolkodó embernek az a nagy problémája, ahogy a tudata emelkedik, rájön, hogy fejlettebb, mint a magát felsőbbrendűnek tartó kollektíva. Mivel az embert az általa ismert külvilág veszi körbe a tudati emelkedés után is, két választása van. Az egyik a behódolás, irány a megfelelő hierarchikus mester és a pozíció. A másik, hogy elkülöníti magát és megalapozza a tekintélyét. Mivel a kollektív zónában az első egyet nem értés azonnal páriává teszi, tekintéllyel sokáig nem fog rendelkezni, ami akár jótékony hatással is lehet az egóra, mert ebben a helyzetben teljesen felesleges lesz fontoskodni. Mást nem is lehet tenni, mint beülni egy lakásba a seggedre és addig elő nem jönni, amíg nem rendelkezel a szükséges tudással, tapasztalattal és az önmagad által magadnak lehívott beavatásokkal. Ez nem lesz könnyű akkor, ha nincs bevételed és fizetned kell a számlákat. Mivel az ÉlményParkot (így neveztem el ezt a keretrendszert) én már kezdőként nem tudom tesztelni, rátok vár az a feladat, hogy rájöjjetek, a lehetetlen közel sem lehetetlen, ha hisztek önmagatokban és az általatok elvégzendő munkában, annak minőségében.

Én még emlékszem arra, milyen volt az élet mobiltelefon, internet és ennyi tévécsatorna nélkül, de már az a generáció vagyok, akinek volt ZX Spectrumja és beleszületett a TV korszakba. Ez azért lényeges, mert a felettünk lévő szintek számára ez a folyamat egyrészről rendkívül gyorsan ment végbe, másrészről csak nagyon keveset értenek még belőle. Kiemelten fontos itt leszögeznem, hogy alárendeltem magamat az általam elvégzett munka céljának, ezért az ebben a programban elérhető pozíciók garanciája olyan paraméterek, amiket komoly személyzeti munka előzött meg. A legtöbb probléma már nem probléma többé, hanem átalakultak lehetőséggé. Sokatoknak ez a lehetőség egyenlő a felfedezéssel, mert én most csak azt az alapot tudom felvázolni, amiben a közösségi média szerepe korlátozott. Az én időmben, amikor kezdtem ezt, ott ültem a tévécsatornák előtt és rájöttem sok dologra, amiket hasznosítani tudtam a mágia területén, de nem születtem bele a facebookba. Azaz csak korlátozott formában használni nekem nem esik egyáltalán nehezemre.

Az az elképzelés, hogy ha elkezdesz meditálni egy nagyvárosban, az nem tűnik egyáltalán problémának, ha van kábeltévéd és interneted, ám a helyzet nem ilyen egyszerű. Ugyanis annak eldöntése, hogy mikor és mennyit, az is a te döntésed. Alaphelyzetben meditálni egy nagyvárosban semmiben sem kellene különböznie attól, mintha ezt egy kolostorban vagy Tibetben tennéd. Kell hozzá egy nagy elhatározás és annak biztos tudata, hogy ez egy nagyon magányos vállalkozás. Ugyanis ehhez meg kell állítanod magadnak a világot és megvárnod, amíg a gyors életed lassú időléptékűvé változik. Ez akár évekbe is telhet. Azaz évekig ülsz abban az érzésben, hogy nem csinálsz semmit és csakis az általad kitűzött cél írhatja felül a benned előbújó haszontalanság érzetet. Ilyenkor nem vagy haszontalan, csak tevékenységed nem a fizikai síkon fejted ki, de ebből az elején se nem látsz, se nem értesz sokat. A folyamatot kellemesebbé és gyorsabbá tudod tenni tudatmódosítóval, ám ilyenkor állomásokat is raksz az utadba (mintha a GPS-ben állítanád be őket), amiket majd a tudatpozíciós utazásaid során mindenképp felkeresel. Hogy ezt lehet-e TV, meg internet mellett csinálni? Nekem volt pár olyan évem, amikor még az aksit is kivettem a mobiltelefonomból (akkor még lehetett) és értettem abból, hogy egyszerre romlott el a TV-m és a monitorom. De nem volt ez gond, mert a belső világ éledése olyan élmény, hogy alig várod, hogy hazaérj és egyedül lehess, mert sokkal érdekesebb bárminél, amit kinn találsz. Azaz ez a folyamat csak addig unalmas, kényelmetlen és nehéz, amíg ezt az állapotot eléred.

De hogyan kerülsz oda, hogy legyen elég időd önmagaddal foglalkozni a magányban, ha tele vagy ismerősökkel? A gyakorlatban nem tudom elképzelni, hogy valaki csak úgy beülne a lakásába és évekig nézne maga elé, mire valami elkezd változni úgy, hogy közben kiszáll teljesen a hétköznapi életéből. Biztos meg lehet kellő elszántsággal csinálni, de elég életszerűtlennek látom és gratulálok annak, akinek ez sikerül. Ez egy hónapokig-évekig tartó folyamat, amíg lassan megszabadulsz mindentől és mindenkitől, ami-aki a külvilágban tart. Emlékszem, annak idején erre úgy gondoltam, hogy azok az emberek, akiket a barátaidnak látsz a legkevésbé a barátaid és az igazi barátaidra csak később derül fény, mert ők lesznek azok, akik akkor is veled maradnak, ha megváltozol. De van egy másik módszer is ennek megállapítására. Azt vizsgáld, ki által keletkezett új érték számodra és ki által nem. Nagyon meg fogsz lepődni! A legjobb módszer az, ha senkinek nem veszed fel a telefont és nem is hívod vissza őket. Úgyis el fog terjedni rólad az, hogy meghibbantál, mert a belső világod ahogy kezd feléledni, azzal egy időben megváltozik a dolgok fontossága is. Ahogy egyre többet figyelsz befelé, úgy válnak azok a dolgok kevésbé fontossá, amik csak a külvilágban fontosak és lassan mindenki hülyének fog téged nézni, mert ők nem értik azt, amin keresztülmész. Egy idő után azt fogod látni, hogy a hívások megszűnnek és teljesen magadra maradsz, kivéve a család és azok, akik ennek ellenére időnként meglátogatnak téged. Én egy idő után az ajtócsengőmet is kikötöttem, hogy senki se zavarja meg a meditációmat és így lehet lassan megállítani magadnak a világot. Azt érezned kell, hogy mikor felejtsd el az internetet és a tévét és meddig. De az semmiképp sem árt, ha egyszer eljön az idő, amikor törlöd magad a közösségi médiából, majd regisztrálsz újra és több eszed lesz, hogy kit veszel fel a listádra. Egyszer egy újságíró írt egy cikket arról, mi történik, ha kitöröl egy csomó embert a facebookjáról és nagy megkönnyebbülést érzett utána. Ez azért van, mert a fizikai világot átszövi egy olyan tudati hálózat, ami láthatatlan energiaszálakat hoz létre és amikor egy csomó embert törölsz, egy csomó olyan csatornát is zársz, amin át sok szemét áramlik hozzád és sok energiát is leszívhatnak rólad. Ez az oka annak, hogy amikor a meditációid leglényegesebb időszakát éled, ne legyen semmilyen kapcsolatod a külvilággal. Ha számláid vannak, legyen aki befizeti őket és intézi helyetted az ilyen ügyeket. Meg lehet csinálni? Én meg tudtam, hátha neked is sikerül.

Ahogy felvetted a tudati kapcsolatot a szellemi síkon az ottani lényekkel, ők amolyan segítőként jelennek meg és most egy sor olyan információt fogsz olvasni, aminek én is nagyon örültem volna, ha annak idején megtehettem volna. Egyénnek innentől kezdve csak te fogod magad tartani, mindenki más egy kollektíva részeként tekint rád. A dologban az előny az, hogy egy jó ideig fogalmuk sem lesz, te melyik ember vagy a sokból, ami igaz lesz a gondolataidra is. A gondolataid innentől nem csak a tieid, hanem mások is érzékelni fogják. El kell sajátítanod két dolgot. Az egyik az, hogy az emelkedéssel a gondolataidnak teremtő erejük lesz, szükséged lesz tehát egyfajta önfegyelemre, önkontrollra. A másik indít el téged a meditáció egy magasabb szintje felé, ha eljutsz oda, hogy nincsenek gondolataid. Mert ha nincsenek saját gondolataid, akkor ami a fejedben van, azok már kollektív gondolatok vagy más emberek felől érkezik. Ezen túl ezt már tanítani nem lehet, csak kitapasztalni és kialakítani a saját technikáidat. A fejed feletti lények a te egyéni tudatodat és a racionális agyféltekédet betegségnek fogják látni, aminek oka az, hogy egyrészről ők csak a kollektív tudatot ismerik, másrészről ők annak a parancsát követik (szó szerint) ész nélkül, azaz a betanított munkások szintjén vannak. Miközben te azt hiszed, hogy ők mindent tudnak és felsőbbrendűek, amikkel szemben csak kevesen tiltakoznak közülük. Nem az van, hogy ő vagy ők veled vannak, hanem ő/ők egy kollektíva részei és nem is értik, hogy neked vannak saját szempontjaid.

Minden ember biztosan sokat kérdezi majd, hogy jó-e, amit csinál. Erre minden esetben az lesz a válasz, hogy igen. Lassan eljutottunk oda, hogy az ilyen gondolati kommunikáció egyenlő az idegen fajokkal történő kommunikációval. Olyan lényekről beszélek, akik egészen más környezetben szocializálódtak és teljesen más világot hisznek annak, amit te a földi mennynek nevezel. Ha te egy ilyen lénytől azt kérdezed, hogy jó-e amit csinálsz, azt te úgy érted, hogy neked személy szerint jó-e, ő viszont nem is érti a személy fogalmát. Azt sem fogjátok egyformán látni, hogy mi a jó. A kérdésed tele lesz magától értetendő dolgokkal, amin minden földi ember a jót érti, ám ő ezt egészen másképp is értheti. Ha te el akarsz kerülni egy kellemetlen eseményt, ami mindenképp rossz a szemedben, azt ő tekintheti jónak is, mert ő nem rövid távon gondolkodik és ha túlleszel azon a kellemetlenségen, azt nevezi ő jó dolognak. Van ennek a jó-e, amit csinálok kérdésnek egy másik aspektusa is. Mivel ő alig ért valamit a világodból, egyrészről fogalma sem lesz, hogy mit kérdezel, másrészről ha azt mondaná, hogy nem, a benned kialakuló pánikszerű érzésen túl érkezne hozzá egy csomó új kérdés, amit mindenképp elkerülne. Nem utolsósorban az ő világképük szerint bármi, amit teszel, az jó, ha másért nem, tanulni tudsz belőle. Ilyet sehol máshol nem olvashatsz, pláne nem a leborulós társaságoknál, akik hűséget és kritikamentességet fogadnak és egyben le is mondanak arról, hogy a racionális agyfélteke logikai gondolkodását mindenki előnyére fordítsák. Mondjuk nehéz is lenne egy olyan hierarchiában, amire leginkább Észak-Korea, Szaúd-Arábia vagy a putyini Oroszország hasonlít. És ezektől várja a szakma a megoldást. Most szólok, hogy a te problémáidra csakis te fogod tudni a megoldást, ki is találtam rá, hogy hogyan, hozzád automatikusan érkezik.

A következő két tanácsom létfontosságú. Az első az, ami az idegenekkel történő kommunikáció alapköve. Azonos fogalmak alatt akár teljesen mást is érthetnek a felek. Ha elhangzik egy szó, annak van számodra is egy jelentése, aminek alapját a szocializációs környezeted adja és van számára is. Ha itt a Földön kellene erre példát mondanom, szerinted a “barát” szónak ugyanaz a tartalma az araboknál, az európaiaknál, az amerikaiaknál, a japánoknál, a kínaiaknál és az indiaiaknál? De ők itt a Földön élnek annak esélyével, hogy van rálátásod. Ám az idegenek jöhetnek egy teljesen más civilizációból, ahol a barát szónak lehet olyan értelme, hogy “innentől kezdve te az én szolgám vagy” vagy akár az ellenkezője is a maga felelősségével. Ha elfogadsz bármit tőlük, azért akár egy életre szóló hálát is elvárhatnak, illetve az alárendeltséged beismerését mert náluk csak a főnök ad. Hiába van ez itt úgy, hogy most te adtál, legközelebb én segítek. Ha Skandináviában vacsoraidőben elmész vendégségbe és éhen maradsz, az nem azért van, mert ilyen bunkók, hanem pont az ellenkezője van, mert náluk az a tradíció, hogy ha adnának ételt, az egyenlő lenne azzal, hogy többre tartják magukat nálad, mert a vikingeknél a főnök az, aki ételt ad. De mivel ezt a “segítő - spiritualitást most tapasztaló földi ember” viszonyt már a kezdetektől komoly félreértések övezik, nem láttam más megoldást, mint azt, hogy elfoglalom a Föld legfelső pozícióját és a nulláról kezdem újra velük. Aki erre felkapná a fejét csak annyit mondhatok, hogy vigyázzon a nyakcsigolyáira, hogy még miket mondhatnék. De az, hogy én kiállok globálisan és ezeket elmondom, ti is tudjátok, hogy lehetetlenség és itt is érthető meg az, miért irányítja ezt a bolygót egy háttérhatalom. Ha meg akarjuk tartani ezt a világot kijavítva hibáit, az csak úgy lehet, ha ennek a háttérhatalomnak válok a háttérhatalmává, mert az alternatíva olyan hatást keltene, mint Donald Trump, akit a közügyektől orvosilag kellene távol tartani. Hogy ki ez a Donald Trump, azzal most nem bonyolítanám meg a jelen témát, de egy mondatban azt mondanám, hogy ez már egy másik tudatpozíciós szint, ahol a kollektív tudat világa jobban átjön. Ezért kellene sok gondolkodó ember, mert nem mindegy, milyen világ vetül köréd és azt ki vetíti.

Egy világot úgy is el lehet foglalni, hogy rád hivatkoznak és az ellenkezőjét teszik, mint amit te szeretnél. Ehhez elég csak egy dologban egyetérteni. Itt jön a következő létfontosságú tanácsom. Ha valamiben egyetértetek, az nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértetek. Ha szereted a kebabot, az nem jelenti azt, hogy iszlám világot akarsz Európában, de ők ezt így fogják érteni. És az se érdekli őket, hogy te szereted a hamburgert, meg a kínai kaját, meg a spagettit és a pizzát, ha elhangzott az, amit ők hallani akartak. Onnantól csak egyet vesznek figyelembe, amit felnagyítanak és így felsőbbrendűek nálunk is. Hogy van öt tétel, amibők egyben tényleg azok, de mivel ők vannak felettünk, ti meg letérdeltek előttük, ők csak azt az egyet fogják figyelembe venni és ha én annak idején nem kapok észbe és nem járom be ezt a nagy utat, mind szolgasorba kerülnénk. Nem állítom, hogy ezek gonosz lények, mert bizonyos emberek sokkal gonoszabbak náluk. Inkább olyanok, mintha gyerekek lennének (szerintük meg mi vagyunk olyanok, mint az ő gyerekeik) és a világaik is jobban hasonlítanak a Legyek Urára, mint Amerikára. Ha én ezeket elkezdeném hirdetni, én lennék a Sátán, akinek észérvekkel kellene meggyőznie egy bolygónyi trumpistát, putyinistát, tök mindegy, mert ez már a kollektív minta. Ide gondolkodó emberek kellenek! Nem kell sok és ha ennyit írok csak azért, hogy egy embernek sikerüljön, az már számomra nagy siker, hogy visszaállítsuk az érték alapú fejlett földi ember világát.

A végére pár szakmai tanács. Ha eléred a magasabb dimenziókat, az agyad még nem lesz erre felkészülve akkor sem, ha előtte sokat edzel sci-fikkel, időutazós, teleportálós, superman-es, csillagkapus filmekkel, sorozatokkal. Amit kerülj el, az a pánik! Gondolj arra, csak egy élethelyzet van, amiben a legtöbbet tudod kihozni, ez pedig a nyugalom. A félelmet érdemes előtte legyőzni és a hitedet önmagadba helyezni, vagy egy olyan istenbe, aki helyett akár az ÉlményPark is megfelel. A legjobb az, ha elképzeled magad a jövőnek egy olyan pontján, ahol már felelősséggel tudod átvenni a hatalmad és megnyomsz egy képzeletbeli gombot, ami generál neked egy saját sugarat, amit csak követned kell. Bármi (és itt hangsúlyozom, hogy BÁRMI) történik a fejedben, a belső nyugalmad megtartod! Ha pedig sikerült egy olyan helyen évekre leparkolnod, ahol belekezdhetsz a meditációidba, indítsd el a fejedben a Holoszoba Telepítést, ami akár éveket és sok felesleges munkát takaríthat meg neked. Ha sikerül megállítanod magadnak a világot, az azt jelenti, hogy semmi sem fog veled történni, de annyira semmi, hogy ekkor veszed majd észre az apró jeleket és onnantól vagy ott, ahol lenned kell ehhez a munkához.

Akit ezek a szavak elijesztettek a meditációtól, ne értsék félre, mert a meditációnak sok formája van és ez nem mindenkinek való, amikről most szóltam. Csak annak az egy vagy pár embernek, akiknek leesett, hogy mi a tét. Ettől a többiek még érdeklődhetnek a tanítás, a gyógyítás és sok más terület felé, amik szintén teljes értékű tevékenységek.