A 3D idővonala szubjektív szemmel

Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy bár van felsőfokú diplomám, sem a matematikához, sem a fizikához nincs sok közöm. Ez azt jelenti, hogy abszolút laikusként találtam magam olyan meditációs élethelyzetekben, amikben helyesen kellett reagálnom és amikben lehetőségem volt olyan magasabb dimenziós megfigyelésekre, amikre bármelyik fizikus megnyalta volna a szája szélét. Nagy kérdés, mi lett volna, ha ilyen irányú szakmai alappal kezdek ebbe bele. A válasz erre az, hogy így történt volna, ha ezen múlt volna.

Az a Két Világ között a nagy probléma, hogy szinte átléphetetlen határ húzódik közöttük. Ezek a meditációk meghatározó meditációk voltak, amit befolyásolt volna bármi, amit előtte erről tanulok. Bármit tanultam volna ezekről előtte, az befolyásolta volna a gondolkodásom kereteit. Ám ha nincs felsőfokú diplomám, nem lennék értelmiségi, ami nélkül esélyem sem lenne arra, hogy a földi társadalmakban bárki engem komolyan vegyen. Így is alig lesz valaki, ám az ‘alig’ már több, mint a nulla. Az a gond a tudománnyal, hogy egy meditációra történő előéleti felkészülés a hétköznapi valóság szintjén egyáltalán nem látszik felkészülésnek és ha az időmet tanulással töltöm, az a felkészülés nem történik meg. A másik pedig az, hogy sok ilyen hatás nem alkalmazkodik a vizsgaidőszakokhoz. Ha bármelyik tanáromat megkérdeznék rólam, azt mondanák, hogy elpazaroltam a tehetségemet, mert sosem tanultam semmire és ezt a tehetséget arra használtam, hogy sikerrel átjussak a vizsgákon. Később jöttem rá arra, hogy pont ezzel váltam alkalmassá a későbbiekre annak ellenére, hogy bekerülve az oktatási rendszerbe szinte lehetetlen helyzetbe kerültem. Most egyike vagyok azoknak, akik képesek egyszerre mindkét világban lenni.

Amikor az ember meditál és most arról a szintről beszélek, amiben részem volt, az olyan élmény, mintha az agyad megnyílna az adott téma felé úgy, hogy sokkal, de sokkal értelmesebbnek érzed magad. Ha ezt az állapotot egy kvantumfizikus tapasztalná meg, elképesztő felfedezéseket tehetne a kvantumfizika területén. Olyanokat, amikre aztán rájönne, hogy nem tudná mondanivalóját követni a szakma. Ha az a cél, hogy az a mondanivaló követhető legyen, akkor bőven elég, ha egy értelmes ember figyeli ezeket meg, akinek szavaiban ott rejlik az a szikra, ami beindítja az ötleteket. Egyszer kommunikáltam az embernél lényegesen értelmesebb és nagyobb kapacitású lényekkel, ahol felvetődött, hogy ezt miért egy ilyen lény csinálta és az volt rá a válaszom, hogy ehhez a feladathoz pont elég volt az, amivel rendelkezem. Csak szólok, hogy ebben a feladatban a multiverzum átszervezése csak az egyik nagyobb munka volt a négyből. Amikor itt írogatok, az olyan, mintha csak karcolgatnám a teljességét és bármit írnék, nem nagyon jutnék a karcolatnál mélyebbre. De a karcolat is több, mint a semmi.

Egyszer érkezett hozzám egy kérdés a szellemi szintek felől. Az volt a kérdés, hogy magyarázzam el, mi az idő. Te hányszor mondod valakinek azt, hogy nincs rá időd? Hányszor nézel az órádra? Hányszor hivatkozol az időre? Most itt állj meg és mondd el egy olyan képzeletbeli lénynek, aki nem tudja, hogy mi az az idő? Mi az idő definíciója? Csak nekem erre azonnal kellett válaszolnom. Azt mondtam, hogy az idő az események egymásutániságát biztosító egyfajta térgörbület. Később megnéztem a neten és ezt találtam: Mindennapi életünkben az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékelésére utal. Amikor arról olvasni, hogy a harmadik dimenzió három térbeli és egy idődimenzióból áll, felvetődik a kérdés, hogy mi is az az idődimenzió. A téridő kulcsa a Tudat. Ha a harmadik dimenzióból vizsgálom ezt a kérdést, arra juthatok, hogy létezik egy külső objektív idő (ezt mérik az órák) a test számára és létezik egy belső szubjektív idő a tudat számára, amit 3D-ben befolyásol a testhez rögzülő objektív idő. Ez a kettősség teszi lehetővé a logikai gondolkodást, mert az események ok-okozatot hoznak létre, amiknek valamilyen rendszerben kell kapcsolódniuk egymáshoz. Ahol minden egyszerre történik, abban is lehet valamilyen rendszer és mivel a fölöttünk lévő szellemi szinteken logika nélkül élnek a lények, kísérletet sem tesznek a jelenségek magyarázatára, mert a könnyebb út az, hogy isten majd ezt jobban tudja.

De ha isten ezt annyira tudja, akkor miért van szükség egy nem megkeresztelt gondolkodó emberre, akinek a tudatát olyan magasságokba küldték, ahol fizikai lényt még előttem sosem láttak? Gyakorlatilag az utcáról estem be úgy, hogy a tudatom egy hónap alatt emelkedett annyit, amennyit normál esetben 1.4 millió év alatt emelkedhetett volna. Egy teljes rendszert kellett magamban összeraknom úgy, hogy az elején 3 évbe telt, mire rájöttem, hogy a tudatpozícióm állandó mozgásban van, amit nem tud ilyen gyorsan lekövetni a külvilág. Ha a tudatom ilyen sebességgel változtatja a pozícióját, az hány milliárd évet jelent a 3D-ben? Nagyon gyorsan kellett átállnom arról, hogy csak a külvilág van egy darab valóságban arra, hogy a külvilág csak egy díszlet és csak abban a valóságban érzékelem ezekből az egyiket, ahol a testem van. Bárki számára komoly kihívást jelent egy darab 3D-s valóságban multidimenziósnak lenni, amiben figyelembe kell venni sok olyan dolgot, amikről az eddigi tudásom téves lehet. Mert az eddigi tudást csak olyan szakirodalmakból és emberektől lehetett beszerezni, akik szintjét messze túlhaladtam. A végső logikai következtetésem az lett, hogy azért kellett nekem ilyen magasságokba emelkednem, mert a probléma megoldásához szükséges külső és belső paraméterekkel rendelkezem. Ilyen a 3D idővonala, ami lehetővé teszi azt, hogy logikai rendezést hajtsak végre olyan beragadt szituációkban, ahol minden egyszerre történik és ezért nem képesek azon változtatni. Ilyen szituáció előfordulhat úgy, hogy az emberiséget megszállják a szellemi szférák valamelyik szintjéről és a megszállt emberrel betépnek, nem gondolva arra, ha elérték a céljukat, hogyan fognak abból kijönni. Ilyen szituáció előfordulhat úgy is, hogy bármelyik galaxisban bármelyik faj tudományos kísérletezésbe kezd és ettől felborul a dimenziók közötti egyensúly. Sok oka lehet, amik minden bizonnyal összefüggnek, de a megoldásnál a probléma gyökerét kell megtalálni, ami a mi szemünkben lehet akár banálisan egyszerű dolog. Ugyanis itt nem a mi szemünkkel kell gondolkozni, hanem mindig annak a szemszögéből, ahol a probléma forrását kutatjuk. Ha ez a gyökérok az örök- és hosszú életű lények világában az unalom, akkor a mi természetesnek látott világunk már nem anomália, hanem lehetőség.

Az a tény, hogy az emberi életidő ilyen rövid, az nem feltétlenül átok, hanem inkább áldás. Az ilyen műveleteknél azonban komoly problémának számít az, hogy ha meghalok, akkor a leszületésem után hogyan kerülök ismét abba a helyzetbe, hogy az előző életem munkáját folytassam. Ebben az életemben ért engem pár olyan súlyos fejsérülés, amik nélkül ezt a tudatszintet elérve egy elmegyógyintézetben merednék magam elé, nem beszélve arról, a házasságot elkerülni olyan, mint élve átjutni egy aknamezőn. Amikor ezt a meditációt elkezdtem, a 30-as éveim elején jártam, most az 50-es elején vagyok. Az idő telik. Közben azt figyeltem meg, hogy a felettünk lévő szellemi szintek sem a kísértésnek, sem a csábításnak nem képesek ellenállni és sok olyan szereplő jelenik meg, akiknek semmi keresnivalójuk itt. A tudatszint emelkedésben csak a saját lehetőségeiket látják és simán beáldoznák a világ helyreállítását a rablógyilkosság oltárán. A kezdeti kutatói feladatok katonaivá változtak. Tudjátok hányszor hallottam a belső csatornáimon azt, hogy “nem tudjuk megölni”? Ha meg tudnának, abba, ami utána jönne mind belehalnának kollektíve. Mivel a szempontjaimat kevesen értik, annál többen félreértik. Soha nem fogsz megérteni egy nálad magasabb látószögű embert, mert a te képzeleted határa a saját látószöged határa is egyben. Nekem a világ feletti uralom megszerzése olyan lenne, mintha te egy orvos lennél, aki kap egy komoly feladatot és helyette elmegy az előlegből Malibuba házat venni és heverészni a tengerparton. De a te szemedben, aki a magad látószögén ezt tennéd, én egy hülye leszek, mint ahogy a környezetem szemében az voltam, amikor belekezdtem a meditációimba és ahelyett, hogy a nagy pénzre mennék, itthon ücsörgök és henyélek. Nekem azonban figyelembe kellett vennem annak lehetőségét, hogy a sok tőlem ellopott energia miatt csak a normál emberi életidő áll a rendelkezésemre, ezért legalább a megoldás fő forgatókönyvét elkészítsem.

Az átlagos emberi életidő rendkívül rövidnek tűnik, ám fajszinten a gyors fejlődés motorja. Ha százezer évig élnék, eszembe jutott volna 20 év alatt ezt megcsinálni? Ha százezer évig élnék, mit jelentene számomra 20 év? Olyan váratlan gyorsaságot, amire nehéz lenne reagálni. Míg ugyanez a te szemedben a fél életem elpazarlása. Képzeld el azt, hogy magasabb dimenzióban azt látod, hogy a 3D-s valóságok nyílnak és záródnak és minden ilyen valóságban ugyanaz az ember más és más. A halál az, ami zárja őket és a születéssel nyílnak, ahol eltérő helyzetekben szocializálódsz és leszel saját magad ellensége, ugyanis a valóságok úgy hatnak egymásra, hogy a más valóságokban élő önmagad a saját valóságodban más emberek képében jelenik meg. Amikor a halálról beszélsz, azt még kettővel feljebb is értik, azon túl már értetlenül néznek, hiszen egyrészről ott vagy egy csomó valóságban, másrészről a lélek továbbra is ott van. Ráadásul az előző életek relációjában ott kellene hogy szerepeljen a következő életek is, hiszen a te jelened csak egy pont az idővonalon. A rémületed oka az, hogy te egyéni tudatban értelmezel és így tekintesz az előző és következő életekre is, azaz logikai kapcsolatot alakítasz ki az előző és a következő életeidre a jelenlegivel. De ha belegondolsz, ha mindenki azt mondja, hogy király volt meg királynő, akkor ki dolgozott a földeken? Ha ránézel a Föld mai népességére és összeveted a számokat a középkorral, ez a sok plusz ember mi vagy ki volt előző életeiben? Biztosan egyetértsz abban, hogy akkor itt lenne még kutatnivaló. De ki fog kutatni, ha azonnal ellenséggé válik, meg sátán lesz, ahogy elkezd ilyen kérdéseket feltenni és nem rohan az előzetes bizalmával a térdepelők közé?

Nagyon sok olyan kérdés van, amit kutatni lehetne és kellene, de hogyan, ha akik megteszik, azonnal titoktartási megállapodást kell aláírnia azok felé, akik miatt kutathat és nem kell az utcán kéregetnie? Egyáltalán ki és miért hozott létre a Földön egy ilyen rendszert, amikor a pénz tulajdonképp ingyen van azok számára, akik kibocsátják? Mi történik azokkal az energiákkal, amik ide a Földre érkeznek az emberekhez, aztán eltűnnek innen? Miért kellett nekem megszakítanom a mélytransz meditációt, mert különben baj lesz abból, hogy nincs bevételem, miközben minden feltétel és erőforrás rendelkezésre állna ehhez? Miért ragaszkodnak a fejem fölött olyan lények a behódolásomhoz, akikre és akinek hatalmára nagy ívben szarok? Egyáltalán mit értenek a behódolás alatt? Vajon tudják-e, mi történik akkor, ha az emiatt ilyen magasságokból visszatérő ember elkezdi visszaszedegetni a tőle ellopott energiákat? Ki ez a Mennyei Atya, akinek kincstára van? Nekem most az időről kellene beszélnem, meg az ezzel kapcsolatos kutatásaimról, amiket nem tudok rendesen végezni, mert foglalkoznom kell azzal, hogy itt háború van, meg válság van, meg pénzromlás van, meg túlnépesedés van, meg olajdollár van, meg hadurak vannak, meg drogkartellek vannak, meg magukat befektetőknek nevező monopolhelyzetben lévő uzsorás pénzkartellek vannak, meg még egy csomó szarság van.

Azért nehéz erről beszélni, mert ilyen még sosem volt és ha ez a világ nem ilyen hülye, nem is lett volna, mert soha senki nem tudja meg ezeket. De mind a mai napig egy cent támogatás nem érkezett Nyugatról hozzám, pedig már évek óta lehetne. Amikor ellenség leszek, ezek is jussanak az eszetekbe, mert a hibát önmagatokban sosem keresitek, az mindig a másikban van! Ugyanis a világ helyreállítása rendszerszinten zajlik, ki tudja ide mikor érne le, ám ha visszatérek, én ennél (sokkal) fejlettebb világban szeretnék élni. Aki még fel szeretne erre az ívre kapaszkodni, annak sietnie kell, de ha nem sikerül, nem kell aggódni, mert kiderült, egy demokrata hogyan oldaná meg azt a problémát, hogy egy állatkertben érzi magát, ahol mindenki embernek van öltözve. Nekem még a Bing is az első helyre tette a választ arra a keresésre, hogy “multiplex vetítés”.