Szakmai beszélgetés

Már említettem, hogy dolgozom egy könyvön, aminek a "Modern ember világképe" nevet adtam. Rengeteget írtam a netre, sok kisnovellát is, de egy komplett könyv gondolatához csak most jutottam el. Olyan tudásanyaggal rendelkezem, amik nagy része még arra vár, hogy átforduljon és logikailag is értelmezhetővé álljon össze bennem, ám ez nem egy gyors folyamat. Viszont ami eddig összeállt már alkalmas arra, hogy a fő célkitűzéseket és gondolatokat megfogalmazzam. De egy könyv akkor is nagy feladat, ha az embernek amúgy meg van hozzá a szükséges képessége és tehetsége. Pláne ilyen témában. Ezért azt csináltam, hogy ameddig eljutottam, ahhoz pár kompetens ember is hozzáférhetett. Ki is alakult ebből egy olyan diskurzus, amit úgy éreztem, meg kell osztanom a Medium közönségével is.

"A látószög alapvetően arról szól, mit tudsz és hiszel a világról, de nem egyenlő a tudatszinttel, ami lehetővé tenné azt, hogy milyen látószögön lehetnél."

Információval lehet emelni a látószöget, a tudatszintet meg meditációval?

"Ezt a többiekétől merőben ellentétes álláspontnak alapja egy sejtés, miszerint ha az egyéni tudat megvilágosodását a kollektív tudattal történő egyesülés jelenti a szellemi síkon, akkor ez fordítva is így lehet. Azaz a kollektív tudat számára ugyanez az egyéni tudatban megjelenés lehet a fizikai világban."

A kollektív tudat "megismerése" tehát az egyéni tudat számára automatikusan tudatszint-emelkedést jelent? Illetve fordítva? Ha az egyéni tudat egy "segédprogram" a kollektív tudat számára, ugyanakkor az egyéni tudat is egyfajta indulópont a kollektív tudat felé emelkedve, akkor ez az egész valahogy ide-oda ugráló, oszcilláló massza. Honnan lehet tudni, hogy a 3D-ben valakivel találkozva az éppen egy egyéni tudat, aki törekszik a kollektív tudattal való egyesülésre vagy egy kollektív tudat, aki megjelent a fizikai világban? Egyénen belül is oszcillálhat ez az időben haladva? Ha igen, mikor magasabb a tudatszintje?

"A mindennapi életünk, amit mi természetes emberi életnek nevezünk, külső – harmóniában élő - szemmel nézve egy rendkívül extrém létállapot ami a teljességi igénye nélkül vitákból, bánatból, tragédiákból, örömökből és problémákból áll, amik események formájában kerülnek elénk. Arra jöttem rá, hogy ezeket az eseményeket egy olyan intelligencia generálja, ami-aki lehetővé teszi azt, hogy a tudatunk összevissza ugráljon pont úgy, ahogy egy HDD olvasófeje teszi, miközben mi mindent folyamatosnak látunk a monitoron. A lényeg ezeknek a problémáknak a megoldása, miközben mi abban a hitben vagyunk, hogy éljük természetes életünket a valóságban."

Akkor a lineáris időfolyam érzete is csak egyfajta illúzió? A problémamegoldások végtelen egymásba ágyazása úgy, hogy érzetre az ok-okozati láncon egymásból generálódnak?

"Ha az ember elkezd meditálni és belekezd komolyabb dolgokba, vajon mennyire esik jól eközben állandóan paraméterezgetni és folyton azon agyalni, nem hagyott-e ki belőle valamit? Ha ez egy hologram, aminek észrevettem olyan jellemzőit, amiket mások előttem talán nem, itt a fejlesztési lehetőség, hogy létrehozzak egy olyan keretrendszert, amiben nem kell állandóan ilyesmikkel fékezni a munkát. Nem lehet, hogy amit aztán véghezvittem, az minden nagy varázsló álma volt?"

Azt mondtad, fejleszteni tudatos álmodással lehetett. Ami, gondolom, azt jelentette, hogy az alap kiindulást újabb és újabb paraméterekkel láttad el. Minél többet gondolkodom rajta, annál hihetetlenebbnek és elképesztőbbnek tűnik ez az egész. Valószínűleg két álmodás között a már elkészült keretrendszert újra és újra megpróbálták szétverni azon tényezők felhasználásával, azokon a kiskapukon keresztül, amelyek még nem voltak paraméterezve. Egyáltalán miként lehetett azt fejben tartani, hogy mit szabályoztál már és pontosan hogyan?

"Információval lehet emelni a látószöget, a tudatszintet meg meditációval?"

A tudatszint változás automatikusan növeli, olyan érzés, hogy hirtelen mindent tudsz. Persze nem tudsz mindent, csak eggyel följebb lépve tágabban látod a dolgokat és olyan összefüggéseket, amik előtte nem kapcsolódtak. Az ennél eggyel lejjebbi szint, amikor normál látószögön betépsz. Az annál is eggyel lejjebbi az, amikor információval emeled, de ott nincs meg a teljes bizonyosság, a bizonyíték. Bizonyíték persze a többinél sincs, de ott nem is érzed, hogy szükséged lenne rá.

"A kollektív tudat "megismerése" tehát az egyéni tudat számára automatikusan tudatszint-emelkedést jelent?"

Igen.

"Honnan lehet tudni, hogy a 3D-ben valakivel találkozva az éppen egy egyéni tudat, aki törekszik a kollektív tudattal való egyesülésre vagy egy kollektív tudat, aki megjelent a fizikai világban?"

Na ez az, hogy sehonnan. Szerintem ez egy kutatásra és tisztázásra váró feladat mind itt, mind ott. Ugyanis komoly félreértések és tévutak alakultak ki, amik rögzültek és ezeket tanítják itt, meg hiszik ott. Ám mivel ezt kevesen értik, mások meg irigyek, megint mások ellenérdekeltek, megint mások meg nagy ívben leszarják, ezért nehéz erre a megfelelő időt és forrást biztosítani.

"Egyénen belül is oszcillálhat ez az időben haladva? Ha igen, mikor magasabb a tudatszintje?"

Az a gond az idővel, hogy bizonyos folyamatok előre haladnak, mások meg visszafelé. Amikor élesben benne voltam a közepében, sose tudtam ezeket, ám kifejlődött először egy megérzés, aztán a kezelésére a technika. De a technika pont arról szólt, hogy a megérteni akarást kiváltsam azzal, hogy jól oldom meg a felmerülő helyzeteket. Ebből fejlődött ki aztán a jövősugár is.

"Akkor a lineáris időfolyam érzete is csak egyfajta illúzió?"

Ha nem akarok úgy válaszolni, hogy itt minden illúzió, akkor azt mondanám, hogy a folyamatos idővonal egy olyan logikai vezetősugár, ami alárendeli magát az események egymásutániságának. A múlt-jelen-jövő biztosítja ehhez a logikai kereteket.

"A problémamegoldások végtelen egymásba ágyazása úgy, hogy érzetre az ok-okozati láncon egymásból generálódnak?"

Érzetre olyan kaotikus, amiben a rendszert csak az embernél sokkal összetettebb agy lenne képes érteni. Valószínűleg ezért döbbentek le rajtam, mert arra senki sem számított, hogy erre egy ember képes lehet. Úgy voltam rá képes, hogy arra összpontosítottam, hogy problémamegoldó programokat készítettem és azok sugarait követtem. Meg ilyesmikkel, hogy megidéztem Winston Wolfot, aki technikailag egy angyal szerepét vette fel, mint a fantázia egy lénye, akiről mindenki tudja, hogy milyen jellemzői vannak. Válaszolva a kérdésedre, nem tudom, hogy egymásból generálódnak-e, de ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy egy részük biztosan. Szerintem amit te keresel, arra írt egy faszi egy programot, meg is lehet rendelni, az a neve, hogy 5D sakk. Na abban van az, hogy ide-oda lehet ugrálni az időben és a lépéseidnek lesznek okozatai a táblán, amik hatással vannak az állásokra a jövőben is és egy távolabbi jövő nézőpontban a múltat is megváltoztatják. https://index.hu/tech/godmode/2020/08/09/sakk-multiverzum-idoutazas-videojatek-5d-wtf-aaaaaaaa/

"Valószínűleg két álmodás között a már elkészült keretrendszert újra és újra megpróbálták szétverni azon tényezők felhasználásával, azokon a kiskapukon keresztül, amelyek még nem voltak paraméterezve."

Nem tudták, mert fölöttük voltam egy egyéni tudatú zónában. Össze se lehet hasonítani azt a csendet ezzel a káosszal. Nem véletlen mondom, hogy eddig a gépi világokban éreztem magam a legjobban. Ez ahhoz képest számomra hatalmas visszalépés. Azt érzem, hogy akik fölöttem játsszák a felsőbbrendűt, sokkal hülyébbek nálam és mivel hülyébbek, nem is értik ezt az egészet. Abban bízom, hogy te ezeket megérted és így ők is sokkal többet fognak érteni. Mivel te nő vagy, téged nem néznek gépnek, ám úgy gondolkodsz a szemükben, mint egy gép. Ha ezeket te tényleg megérted, még engem is túlszárnyalsz, aki valamikor abbahagyta a dolgok megértésének útját és átállt arra, hogy a jövőben elérkezik az a pillanat, amikor összeáll számomra is a múlt. Amúgy folyamatosan hallom, hogy mondják rám, hogy "hülye", miközben látom azt, hogy hozzám képest játék szinten vannak.

"Egyáltalán miként lehetett azt fejben tartani, hogy mit szabályoztál már és pontosan hogyan?"

Holografikus memória. Azaz semmit sem tudsz és semmire sem emlékszel, ám amikor benne vagy egy adott feladatban, akkor azzal kapcsolatban mindent tudsz és mindenre emlékszel.