Párhuzamos világok

english version

A valóság felől nézve mi egy darab valóságban élünk, egy stabil idővonalon. Aki bármi más állít, az kénytelen sci-fi íróvá válni, amivel tulajdonképp egyfajta tanítóvá is válik, vagy olyan matematikussá, aki elméletben tudja csak bizonyítani a párhuzamos valóságok és a magasabb dimenziók létezését. Bárki más vagy spirituális guruvá válik, akinek vagy hisznek az emberek vagy nem, vagy előtte komoly tudományos hírnevet kell szereznie, de ez sem garancia arra, hogy nem fogják még a tudóstársai is kiröhögni. 

Nézzük az én szemszögemből. Szerintem olyan ember, aki hasonló elveken kezdett bele a spirituális világ tanulmányozásába csak Amerikában létezik és még azt is kijelentem, hogy elemeiben többet is tud nálam, ám átfogó értelemben nincs hozzám fogható. Ám azt, hogy ezt az általam megszerzett tudást az emberiség is hasznosíthassa, több tényező akadályozza. Ebből az egyik az, hogy nagyon nehezen tudnám elmagyarázni azokat az összefüggéseket, amiknek az alapjait sem rakta még le a tudomány. A másik a vallásokkal történő konfrontáció lehetősége, amiről az a véleményem, hogy a spiritualitásnak semmi köze a valláshoz, a vallás sajátította ki ezt a területet magának. A tudomány a Földön amúgy sajátságos helyzetben van, mert bárhol máshol vallás lenne, a tudósok pedig olyan papok, akik isten teremtéséről rendelkeznek tudással. Szerencsére itt nem így van, ezért egy olyan ember, mint én lehetek független kutató, akit sem a tudomány, sem a vallás nem ismer el… de szerencsére együtt tudok élni ezzel, bár nem a legjobb anyagi körülmények között.

Amikor az ember ilyen kutatásokba kezd, amögött lennie kell olyan motivációnak, ami átviszi a nehézségeken és stabilan az úton is tartja. Ezek a nehézségek már az út elején megjelennek hasonló módon, mintha ezt egy tudós tenné. Először is ott a kutatás finanszírozásának kérdése, amivel a tudós az eredményét már a finanszírozó érdekeinek rendeli alá azzal a veszéllyel, hogy ha aláírja a titoktartást, oda az egyik legnagyobb motiváció, a hírnév is. Ha elhajtja őket, a perifériára kerül, sértett és félelmetes ellenségeket létrehozva magának. Ez nálam sem volt másképp, csak itt magasabb dimenziós lények emberi alakjai jelentek meg, akik fölött sértett és félelmetes ellenségek álltak, amikor rájöttek, hogy nem vagyok vevő a befolyásukra. Ezen az úton csak úgy lehet végigmenni, ha az ember szilárdan hisz önmagában és hogy eddig élve eljutottam, már az bizonyíték lenne a párhuzamos valóságok létezésére, ha lenne bárki, aki megértené hogy miért.

A most következőkre azért mondom, hogy elmélet, mert még akkor sem tudnám bizonyítani, ha mögöttem állna a nemzetközi pénzkartell minden erőforrása. A perifériának azonban van egy érdekes tulajdonsága, hogy ha valaki tényleg komolyan gondolja ezt, csak ebben az élethelyzetben lehet ezt a területet kutatni. Lényege az, hogy a holografikus világban önmagadban találsz mindent és ha senki se néz feléd, mert kit érdekel egy bevételek nélkül élő otthon ülő ember, az pont erre a legalkalmasabb, mert így tudsz a tudatoddal utazni és így tudod az összefüggéseket is zavartalanul megérteni.

Amikor a párhuzamos valóságokról beszélek, az emberek ez alatt azt értik, hogy van ez a valóság és vannak emellett más olyan valóságok, amik időszinkronban haladnak a miénkkel. Egy párhuzamos valóság úgy alakul ki, hogy az életünk során döntési helyzetekbe kerülünk, de dönthettünk volna másképp is. Ez van 3D-ben. Magasabb dimenzióban azonban nincs döntés, mert minden döntés párhuzamos vagy alternatív valósággá válik. A kettő között nagyjából az a különbség, hogy az alternatív valóságok bezáródnak és csak azok válnak a miénkkel egyenértékű párhuzamos valóságokká, amikben nem fut a döntés vakvágányra. Az esetemben minden olyan valóság vakvágánnyá vált, ahol megnősültem, mert ebben a valóságban olyan ívre emelkedtem, ami a legnagyobb lap ebben a játékban. Persze ez nem törvényszerű, de ehhez egy olyan nő kellett volna, amit a KFT együttes fogalmazott meg a legjobban: A lány, aki nincs.

Bár erre egyértelmű bizonyítékot nem szereztem, de feltételes igazságként elfogadtam azt a mások által megszerzett információt, hogy 12 ember alkot egy 'kollektív tudatú egységet', ahol maga a kollektív tudat 12000 ilyen egységből áll. Szerintem állhatna máshogy is, sőt, a kaotikusságát nézve kétlem, hogy lenne bármilyen szerveződése, ám az ember ezeket is létrehozta a racionális agyféltekéjével. Ha már valaki létrehozta, akkor miért ne használjam? Te is létre tudnál hozni egy saját írásrendszert, mégis inkább a latin betűket használod, mert mindenki azt használja. A kollektív tudat pedig az ilyen rendszereken belül marad kaotikus pont úgy szorulva vissza, ahogy az amazóniai élővilág a tarvágások után. Eredetileg olyan, hogy párhuzamos valóságok nem is léteztek, mert minden egyszerre történik a magasabb dimenziókban. Ám ahogy megnyílt a 3D fizikai sík, előbb létrejött az események egymásutániságát biztosító idő, majd az egyéni tudatok döntéseinek párhuzamos valóságai. Ahogy a tarvágások mögött is ott egy cél és egy racionális ok, ez itt sincs másképp, csak pont ahogy az erdőirtásoknál, itt is szükségessé válik egy olyan erő/ember megjelenése, aki a kellő értelemmel és látószöggel alakítja azt a megfelelő helyzetbe. Ebben nincs semmi vallás, mégis azzá válhat a kellő értelmezés hiányában.

A villám

- Emberek, ez csak egy villám.
- Inkább maradj csöndben te istenkáromló.
- Figyeljetek, ezek elektromos töltésű részecskék, amik…
- Azt hiszem jobb, ha felkötjük, még bajt hoz ránk.

Ha maradunk ennél a 12 emberes rendszernél, ahol tulajdonképp mindenki egy 'másik te', a párhuzamos világok relációjában ez 12 olyan világot jelent, aminek mindegyikében te játszod el a többiek szerepét. Ebben te vagy te, de a másikban már ő vagy, a harmadikban pedig ő. A verseny itt arról szól, hogy melyik emberben és melyik valóságban vagy képes a legjobb eredményre. A 'kollektív tudatú egység' szemszögéből tehát ez olyan, mint egy passziánsz, amiben lehet nyerni és veszíteni is. Mert vannak még más 12 emberből álló 'kollektív tudatú egységek', akik egy bizonyos szinten szintén mind egy-egy 'másik te'. Ez tehát egy zárt rendszer, ami egyrészről azért ilyen gigantikus, mert te csak az egyik elemének szemszögéből tekintesz rá, másrészről fizikai formát öltve ott az univerzum, ami egy bolygóról kinézve ekkora lett. A tudósok is rájöttek már arra, hogy az univerzum nem egy végtelen sík, sokkal inkább egy karperecre emlékeztető hengerforma.

Mindez azért tűnik úgy, mintha te csak egy kisember lennél, mert a külvilágban élve ezeket a méreteket látod a valóság illúziójában, amit én inkább egy holografikus játékprogramnak neveznék, ami könnyen lehet csak egy karóra méretű hardver is a csuklódon. Ha a Play Station-ödön öntudatra ébredne egy karakter és megkérdezné tőled, hogy mi a tér és az idő, mit mondanál neki? Na pont az ilyen válaszokat találtam az ezoterikus könyvekben. Maga az öntudatra ébredés könnyen lehetett egy evolúciós mutáció, ami létrehozta a racionális agyféltekét, azaz az egyéni tudatot vagy pont ellenkezőleg, a lélek költözött egy gépbe (= a bibliai almába harapás), de végül is mindegy, ha a két agyfélteke egymást tükrözi.

A párhuzamos valóságban élés egyet jelent azzal, hogy minden egy valóságban is létezik. Csak nem tud minden veled megtörténni, ezért történik másokkal. De ha itt mindenki te vagy, azt sosem fogod egyéni tudatban teljesen megérteni és őszintén szólva ennek nem is látnám sok értelmét. Hogy miért? Mert az megölné a játékot, amit csakis azért játszhatsz, mert az megöli az unalmat. Annak megértése, hogy itt mindenki egy 'másik te' csak a játékod színvonalát emeli. Aminek tökéletesítésén már egyre többen dolgoznak, de ehhez kellett ez a civilizáció, ami a tudományt elkülönítette a vallástól és eljutott a holografikus világ felfedezéséig.